Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Minárovics János: A KISMOTORFECSKENDŐGYÁRTÁS TÖRTÉNETE

ségeket és az 1920-as évek közepén csaknem egységesen megkezdték a kismotorfecskendők fejlesztését és gyártását. Az előfutárok A tűzoltófecskendők gyártásának gyermekkorában - az 1650 körüli időkbenmár azon gondolkodtak, hogy hogyan lehetne a szántalpas, nagyon súlyos és nehezen szállítható fecskendőket könnyebben hordozhatókká alakítani, de ugyanakkor teljesítményűket fokozni, hogy több vizet adjanak mint a vizipuskák, mankó és kádfecskendők. így alakították ki a 2-4 fő kezelte hordozható „szekrényes", „medencés" fecskendőféleségeket. Közülök a párizsi tűzoltó ezred mozdonyfecskendője, a „Pompier-Spritze", vált be leginkább. Ez a típus a német tűzoltóság körében is elterjedt főleg 1844-től, amikor a heidelbergi mechanikus, Carl Metz, könyebbé tette javításokat eszközölvén rajta. Közkedvelt szer lett, mert aránylag könnyűek és egyszerűen szállíthatók voltak a rosszul megkölelíthető vízszerzési helyeken is. Kis helyen, a földre helyezve lehetett őket működtetni és ezáltal a szívónyílás, továbbá a nyomókarok egészen alacsonyra kerültek. Az alacsonyan lévő nyomókarok révén előnyösebbé vált a szivattyúzó emberek erőkifejtése. (Az alacsonyra került szívónyílás miatt - kútból történő szívatás esetén - közel 1 méterrel nőtt meg a szívómélység ). Mivel a megszokottnál nagyobb lökethosszt alkalmazhattak, a vízszállítás is megnövekedett. Ezeket a mozdonyfecskendőket tekinthetjük a kismotorfecskendők legkorábbi elődeinek. A technikai előrehaladás ezen a téren nem volt gyors és a hajtógépből eredően műszaki nehézségekbe ütközött. A gőzfecskendők és az első motorosfecskendők négykerekűek és nem lemozdonyíthatók voltak. 1900 körül a párizsi A. Thirion Fils, a jöhstadti E.C. Flader, az ulmi CD. Magirus és a magyar Walser Ferenc kísérletet tettek a kétkerekű, lemozdonyítható egyhengeres - kb. 200 l/p teljesítményű- gőzfecskendők megkonstruálására. A Walser cégnél 1890-ben gróf Széchenyi Ödön, a konstantinápolyi tűzoltók főparancsnoka, rendelt ilyen kis könnyű gőzfecskendőket, amik „Széchenyi" névvel kerültek legyártásra. Négy darabot szállított a törököknek a gyár á 3.300 Frt-ért. Széchenyi pasa kívánságára olyan hordozható gőzszivattyút szerkesztettek, amit két keréken kézierővel - gyalogosan - vontathattak és a kerekéről leemelhető volt. A 6-7 lóerős egy hengerű kis gőzgép akkor három lábon állt és percenként 300 liter vizet szállított. 16 mmes lövőkéjű sugárcsövön - ha azt 45 fokban tartották - 30-32 méter volt a sugártávja. A szívó- és nyomóoldali szerelvényeket, valamint a fűtésre szolgáló szenet külön szerkocsin szállították. 1891. június 25-én ejtették meg a próbaüzemet Scserbovszki Szaniszló budapesti városi főparancsnok, Breuer Szilárd és Markusovszki Béla tisztek és Bárány N. Ernő önkéntes tűzoltófőparancsnok jelenlétében. A gyár jelesen vizsgázott, mert a célnak megfelelően oldotta meg a nem csekély műszaki feladatot. Az új szer munkaképessége szerfelett kielégítő eredményt mutatott.