Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZ GYULLADÁSÁNAK ELTÁVOZTATÁSA

Hazánkban a városiasodás viszonylag későn kezdődött el. A tűzvédelem a települések közös ügye marad. A városvédő szervezetek feladata lett a tüzek figyelése, a mielőbbi megfékezése érdekében az emberek mozgósítása is, így a tűzvédelem jelentős rangra emelkedett. A XII. századtól kezdve városi illetve vármegyei szabályrendeletek már éjjeli őrök kijelölésére és tevékenységére adnak utasítást. Az őrök kötelessége volt a tűzfigyelés, a tűzriadó elrendelése. A tüzek megfékezésekor a követendő eljárási rend az aktív beavatkozás mellett a passzív védelem, a szomszéd házak lebontása - a távolabbi épületek, értékek elszigetelésével - való védekezés. A tűzoltás megszervezése, a tűzoltószerek elkészítése, a tűz oltásában való aktív részvétel elsődlegesen a céhek feladata. Az ismétlődő várostüzek fő okai a szűk utcák, könnyen gyulladó építőanyagok, a vízkészletek elégtelensége, technikai felszerelések hiánya a tűzrendészeti szabályok megalkotását, az építési rendtartás bevezetését követelték. A teljesség igénye nélkül arra, hogy miként képzelték el ennek megoldását, álljon itt néhány példa. Az 1500-as évektől a települések nagy részét bakterek (őrök) vigyázták (3. kép), akik éjszakánként óránkénti kiáltással figyelmeztették az embereket az idő múlására, sőt arra is, hogy a vízre és a tűzre legyenek kellő tekintettel. Tűz esetén kötelességük az emberek riasztása. A Felvidéken, de az ország más városainak, falvainak tornyaiban őrségeket állítottak fel, akiknek a feladata nemcsak a közeledő ellenség felfedezése volt, hanem leginkább a „tűzueszedeímeket vigyázták", a vörös kakas megjelenésekor mozgósították a tűzoltás szereplőit. A régi Sopron érdekessége volt a Tűztorony. A toronyőrök elsősorban zenészek voltak, akiknek tűzfigyelési feladata is volt, és jelzéseik (fény, hang) alapján biztosították a tüzek elleni fellépést. A házaknál vödröt, létrát, csákányos póznát tartottak készenlétben a tűzoltáshoz, később ezeket a gyülekezési helyen kellett tárolni. Debrecen a céheknek, de a diáktűzoltóknak (vigilek) is voltak a tűzmegelőzéssel, tűzoltással kapcsolatos feladatai. 1556-ban elrendelik, hogy minden ház előtt egy-egy dézsa vizet kell tárolni. 1629-től tilos az éjjeli sütés-főzés, mosás, később a kis boltokBakter éjjeli őrjáraton ban a tüzelés.