Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: AZ AQUINCUMI VÍZIORGONA

delmét." A zene és a mozdulatok groteszk összhangja a Diktátor című filmet (1940) juttatja eszünkbe, ahol a borbélyt alakító Chaplin Brahms rádióból hangzó 5. magyar táncára borotvál. Idősb Plinius (i.sz. 24-79) mesés természetrajzi megjegyzése szerint [História naturalis. IX. 8, 24) a delfin nemcsak az emberrel barátkozó állat, hanem a zeneművészettel is, gyönyörködik a kísérőzenés énekben, ám kiváltképpen a víziorgona hangjában. 41. kép 42. kép 43. kép Nero az orgonánál A hírhedt Nero császár nagy kedvelője volt a víziorgonának. Suetonius Tranquillus (70 körül-160 körül), 12 római császárt bemutató életrajzában, azt írta róla, hogy „a gall támadás idején néhány előkelő embert hívott magához, akikkel futólag tanácskozott, majd az egész napot új és addig ismeretlen víziorgonák megtekintésével töltötte; maga mutogatta meg mindegyiküket, magyarázgatta minden csínjukat-bínjukat, kijelentvén, hogy a színházban is bemutatja majd mindet/' Másutt pedig megemlítette, hogy Nero „élete vége felé a nyilvánosság előtt fogadalmat tett, hogy ha uralma fennmarad, a győzelme tiszteletére rendezendő ünnepi játékokon víziorgona-, fuvola- és dudaművész szerepében fog bemutatkozni." Dio Cassius, aki éppen Alexander Severus császársága idejében volt Felső-Pannonia helytartója (222-235), az ugyancsak akkoriban írt római történetében (Rhomaike história) már azt írja, hogy Nero a gallok betörésének hírére egy éjszaka hirtelen összehívta a szenátorokat és lovagokat, mintha tanácskozni akarna velük, aztán hírül adta nekik, hogy kitalálta: miként lehet a víziorgona hangját erősebbé tenni. Az életrajzírókat igazolja egy IV. században készült, Nérót ábrázoló kontorniát-érem, amelynek hátoldali veretén víziorgona látható. A későbbi császárokról szóló História Augusíában Alexander Severusról írják, hogy „tudott lírán játszani, fuvolázni, orgonálni, sőt még trombitálni is, de császár korában sohasem produkálta magát mások előtt."