Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: AZ AQUINCUMI VÍZIORGONA

ágú aulos, amely a hallgatónak inkább fájdalmat okoz, mint zenei gyönyörűséget?" Alkeides így válaszolt: „Az ám, ez a hangszer a víziorgona, amelyet akár a húros, akár a fúvós hangszerek közé sorolod, egy alexandriai földimnek a találmánya, aki foglalkozására nézve borbély. Ktesibios a neve. Aristokles erről a következőképpen számol be a kartáncokról írt könyvében: A kérdés az, hogy vajon a víziorgona a fúvós hangszerek közé tartozik-e, vagy az ütősök közé. Aristoxenos ezt nem tudta. Szerkezetéről állítólag Platon adott némi fogalmat, amikor éjszakai időmérőt készített, amely a víziorgonához hasonlatos, olyan, mint egy nagy vízióra. A víziorgona víziórának látszik. Húros vagy pengetős hangszernek nem tartható, de talán fúvós hangszernek lehet mondani, mert a hangszerbe a víz nyomja a levegőt. A sípok ugyanis a víznél végződnek, és mivel a vizet egy legényke csapkodja, és az emeltyűk keresztülmennek a hangszeren, levegő hatol a sípokba, és ezek kellemes hangzást idéznek elő. A hangszer egy kerek oltárra hasonlít, és azt mondják, hogy Ktesibios találta ki, aki II. Euergetes alatt élt, az Aspendia negyedben lakott, és nagyon nevezetes ember volt. Erre a feleségét, Thaist is megtanította. 34. kép 35. kép Feltaláló a világcsoda árnyékában Az víziorgona feltalálása tehát a hellenisztikus Egyiptom virágkorában történt, amely II. Ptolemaios Philadelphos uralma (i.e. 285-247) idején kezdődött el. A rhodosi Deinokratés mérnöki elgondolásai szerint épült új főváros, a Nagy Sándor által alapított Alexandria, néhány évtized alatt nagy metropolisszá növekedett. Ekkor emelték a város kikötőjénél, a Pharos nevű szigeten, az ókori világ hét csodájának egyikét, a knidosi Sostratos által tervezett világítótornyot. I.e. 250 körül már négyszázezer kötetet számlált a Musaion Kallimakhos költő által vezetett, híres könyvtára, és amelynek gyarapítására éppen ez idő tájt készült el Mózes öt könyvének görög nyelvű fordítása, a Septuaginta. A fölöttébb meggazdagodó nagyvárosban különleges, a fényűzést szolgáló találmányokra is igény támadt. így eshetett meg, hogy az Aspendia negyedben élő görög borbély fia, Ktesibios, az