Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: AZ AQUINCUMI VÍZIORGONA

elképzelni e hangszert, ám az ekkor készült metszetek csupán kiagyalt, működésre alkalmatlan szerkezeteket ábrázolnak. 19. kép 20. kép 21. kép Orgonáról töprengő újkori bölcsek A barokk korban szárnyra kapó orgonaépítészet, és e hangszerszám egyre nagyobb népszerűsége újólag lökést adott a kutatásának. 1771-ben, Göttingenben jelent meg a hydraulusról szóló első komoly disszertáció (De ueterum hydraulo). A szerző, Albrecht Ludwig Friedrich Meister, technikailag értelmezhető, s utóbb többször újra kiadott rajzot is mellékelt munkájához. Philipp Karl Buttmann 1814-es, Heront és Vitruviust elemző értekezését követően vált az antik orgona kérdésköre a tudósok nemzedékeinek fontos témájává. î CLAVSA IACET LAPIDI gNIVNX PIA CARA SABINA 2 ARTIBVS EDOCTA SVPERABAT SOLA MARITV 3 M VOX El GRATA FVIT PVISABAT POLLICE CORDAS 4 SET GITO RA PTA SILPI TIRDINOS DVXERAT ANNOS HE 5 V MALE QVINQVE MINVS SET PLVS TRES MESES HABEBAT 6 BIS SEPTEMQVE DIES VIXIT HEC IPSA SVPERSTES SPECTATA IN PO 7 PVLO HYDRAVIIUGRATA REGEBAT SIS FELIX QVICVMQVE LEGESTE 8 NVMINA SERVENT ET PIA VOCE CANE AELIA SABINA VALE T • AELI VSTVS 9 HYDBAV1ARIVS SALAKIAR1VS LEG II AD CONTVGI FACIENDVM CVRAVIT 22. kép 188l-ben Óbudán, a Filatori-gátnál került elő Aelia Sabina III. századbeli szarkofágja, rajta a hydraulist említő sírverssel. Jóllehet az ekkor folyóiratban is közölt epitáfium bekerült az antik feliratok Mommsen által kiadott nagy gyűjteményébe [CIL III. Suppíementum, 10.501), nagyobb érdeklődésre csupán ötven év múlva, a víziorgona előkerülésekor számíthatott. Tárgyi emlék felbukkanása, az 1885-ben ismertté vált, a hydaraulust makettszerűen ábrázoló, karthágói terra-