Tűzoltó Múzeum évkönyve 9. 2008 (Budapest, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: AZ AQUINCUMI VÍZIORGONA

kotta szobrocska adott újabb támpontot a kutatásnak. Francis William Galpin (1858-1945) ennek alapján építette meg a víziorgona látványos modelljét. Hermann Degering (1866-1942) 1905-ben kiadott munkája pedig összefoglalta az addigi eredményeket, egyúttal felhívta a figyelmet azokra az elvétve felbukkanó mozaikokra, szarkofágokra, falfirkákra, érmekre és domborművekre, amelyek az antik orgonát ábrázolták. 23. kép 24. kép 25. kép Az 193l-es aquincumi lelet volt az első tényleges orgonamaradvány, amely az ókorból fennmaradt. Nagy Lajos 1934-ben kiadott könyvében igyekezett minden addigi eredményt összeszedni, illetve jelentősen kibővíteni. Az Aquincumi Múzeumban őrzött leletegyüttes a II. világháborút ugyan átvészelte, ám a menekítések során sok darab mégis elveszett belőle. Az újbóli számbavétellel, és az orgona további vizsgálatával Kaba Melinda régész foglalkozott évtizedeken át. 1996-ban a svájci Avenches-ban, az ókori Aventicum korábbi ásatási leletei között, az aquincumi maradványok alapján azonosították egy III. századi, 6 regiszteres víziorgonából származó bronzcsúszka töredékét. 1992-ben, az Olympos lábánál fekvő Dionban, Dimitris Pantermalis ásott ki orgonáénak látszó, i.e. I. századbeli sípmaradványokat. Ezek alapján George Paraschos készített erősen vitatható rekonstrukciót, amelyet az athéni olimpiai játékok idején, 2004-ben mutattak be.