Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

Budapesten, de az ország több nagyvárosában az 1880-as évek elejétől telefontűzjelző hálózatot létesítettek, a századfordulótól utcai tűzjelző készülékeket telepítettek

12

. Az utcai tűzjelző készülék ablaka üvegezve van, amelyet tűz észlelésekor be kell törni, majd egy nyomógombot kell megnyomni, ekkor egy áramkör záródik és bekapcsolja a tűzőrségen elhelyezett csengőt, valamit egy izzólámpát, megjelölve a tűzjelzést adó készülék „földrajzi helyét". (12. ábra). 12. ábra: A Spinkler-féle Jelzőharangos utcai tűzjelző készülék Sopronban 1879-ben merült fel tűzjelző telefon létesítésének gondolata

13

. Elsőként a toronyőrök szobája és a városházi őrszoba között építették ki „értekezés"céljából a telefonvonalat. A színház és a városháza között 1884-től élt ez a kapcsolat, sőt a színházban házi- és a tűzjelző távíró használatát is előírták. Ez volt a „tűzjelző telegraph". A berendezés jelzőtasterei üvegalatti szekrénybe 8 helyen vannak elhelyezve. Veszély esetén az üveget be kell törni, a nyomógombot meg kell nyomni, ekkor riasztójel megy a városi őrszobába. A berendezést éles helyzetben, azaz tűz esetén szerencsére nem kellett használni. Az I. világháborút megelőzően telefonösszeköttetéssel oldják meg a városban a tűzjelzési feladatot. A tűzoltók riasztásához villamos hálózatot építenek ki, a hálózatba 30 lakás van bekapcsolva. Ebben az időben 5 nyilvános tűz- és balesetjelző állomás, valamint 32 12

Szilágyi-Szabó i.m. 270-274. oldal. 13

A Soproni tűzoltóság rövid története 1866-1948. (Soproni Tűzoltó Parancsnokság 1991.) 7-8. oldal.