Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

tűzriasztó csengő működik a városban. A tűzriasztó készülék helyett - 1928-ban - a helyi laktanya tornyára elektromos szirénát szerelnek fel. Hamarosan napirendre került az ipari üzemek tűzjelző rendszerének korszerűsítése is több helyen O. Schöpp-féle fémtermométeres, illetve Sprinkler-féle jelzőharangos berendezéseket telepítettek

14 (13. ábra). Az automatikus tűzérzékelő és riasztó, beavatkozó rendszer előfutárai ezek a csodálatos alkotások. A tűzjelző távbeszélő-állomások létesítése a következő lépés a modernizáció útján, sőt később 1925-től törvény írta elő a tűzoltó-laktanya és az őrség közötti telefonösszeköttetést

15

. A XIX. század végétől a tűzoltóságok a tűz jelzésére és a riasztásra az elektromos úton működő eszközöket fokozott mértékben felhasználják. Ezek a gyors és rejtett értesítést teszik lehetővé, de a tűzoltást esetenként akadályozó embertömegek távoltartásának is eszközei. A tűzjelzés korszerűsödését bizonyítja, hogy a XX. század hajnalán a tűzjelzést a szakirodalom

16 a következőképpen tárgyalja: 14

Szilágyi-Szabó i.m. 272. oldal. 15

Szilágyi-Szabó i.m. 273-274. oldal. lb

Szabó Gyula: Kis tűzrendészet. (Sopron vármegye és Sopron város tűzoltótestületeinek szövetsége 1902.) 13. ábra: A Schöpp-féíe fémtermométeres tűzjelző berendezés