Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

vetélik. A fejlődés legfőbb mozgatóereje, hogy a létrejött „új közegekben" keletkező tüzek nagy értékeket, sok embert veszélyeztetnek, sokszor különleges anyagok égnek, magas épületekben keletkeznek tüzek. A tűzvédelem égető problémáinak megoldásaként napirendre kerül: - Az önkéntes és hivatásos tűzoltószervezetek létrehozása. - Az ipari forradalom kihívásainak megfelelő tűzoltószerek megalkotása, rendszeresítése. - A nagy szakértelemmel rendelkező tűzoltók képzési rendszerének kialakítása. - A tűzvédelem korszerűsítése. Modern technikai eszközök alkalmazása a tűzvédelemben. - A tűzvédelem országos rendszerének kialakítása. - A tűzvédelem törvényi szabályozása. - A tűzvédelem állami üggyé válása, azaz az állami szerepvállalás a tűzvédelemben. A változások a nagy városokban, ipar- és gyártelepeken, a közlekedésben, az élelmiszeripari létesítményekben, mezőgazdasági üzemekben, és még sok helyen egyértelműek és látványosak. A vidék sokáig mozdulatlanságban marad. Az 1936-ban elfogadott első tűzvédelmi törvény is csak nehezen mozgatja meg ezt az „állóvizet". A II. világháború teljesen megtöri a fejlődési folyamatot. 1948-ban az Állami Tűzoltóság megalakulása a garanciája egy gyorsabb ütemű fejlődés megindulásának. (Az 1948-al kezdődő időszakkal ez a tanulmány nem foglalkozik.) A tűzvédelmet szabályzó rendeletek, utasítások a korábban meglévő elemeket is tartalmaznak de már újakkal is gazdagodnak. Nyugat-Európában már a XVIII. század végétől, de hazánkban a reformkortól sokan úgy vélték, hogy a korábbi elavult városi kötelezett tűzoltóságok helyét az önkéntes osztagok vegyék át. Később hivatásos, majd magán (üzemi, gyári, mezőgazdasági, stb.) tűzoltóságok is alakulnak. Nálunk az elsőként megalakult aradi, de a később létrejött soproni önkéntes tűzoltószervezet a korszerű tűzvédelem létrejöttében jelentős szerepet játszik. A megalakuló „tűzoltóosztagok" szervezeti felépítését, működését, taktikai eljárásait, öltözködését, felszerelését, stb. utasításban szabályozták a helyhatóság jóváhagyásával, miután ezekre a Helytertótanács az áldását adta írásban is kiadták. 1871-ben megalakult a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség, amely célul tűzte ki a szervezett, egységes szabályok szerint működő tűzoltóságok létrehozását, ennek érdekében rendezvények kiállítások szervezését, a tűzoltóságok érdekvédelmének ellátását. A Tűzoltó Szövetség elsőként kezdeményezte egységes gyakorlati szabályzat kiadását, benne az egységes síp-, és kürtjelekkel, vezényszavakkal. A szabályzat 1891-ben jelent meg, melyet minden tűzoltótestület ingyen kapott meg. A szabályzatot időnként megújították. 1939-ben az átdolgozott szabályzat hat füzetben jelent meg (Szolgálati, Gyakorlati, Műszaki, Gázvédelmi, Egészségügyi és Kiképzési, 1942-ben az Alapkiképzési és a Tűzoltófecskendők és tartozékainak szerelése szabályzatok is megjelentek.)