Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)
Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG
bályozását is felvetette, de erre nem került sor. Ennek ellenére II. József 1788ban tűzrendészeti rendeletet (9. ábra) adott ki, amely már a mai értelemben is rendszerezetten tárgyalja a tűzrendészet feladatait. A rendelet második része (26-31. §) „a támadott tűznek hamarságos felfedezése, s kihirdetésére szabatott rend"-e\ foglalkozik. A császári rendelet (pátens) szerint, mivel a legnagyobb körültekintés mellett is keletkezhet tűz, ezért a „tűznek a hamarságos felfedezésére, és kihirdetésére" kell törekedni. Ez az éjjeli strázsák fő kötelessége. A strázsák őrködési idejük alatt kötelesek őrjáratozni. A tűzre utaló jelek észlelésekor, vagy valóságos tűz felfedezésekor kiáltással, kürtfújással, az ablakok, ajtók zörgetésével keltsék fel az embereket, ha harang is van a helységben, akkor annak félreverésével lármázzák fel a lakosokat. Az ebbéli kötelesség elmulasztását keményen meg kell torolni. A tűzről értesíteni kell az elöljáróságot, a helységben állomásozó katonaságot, a szomszéd települést, az utóbbit harangszóval, vagy lovas hírmondóval. A házigazdáknak is feladata a támadt tűz azonnali oltásának megkezdése, és a szomszédok értesítése, segítségül hívása, ezek elmulasztása büntetést von maga után, és a kárt is kötelesek megtéríteni. A leírtakhoz hasonlóképpen rendelkezik a tűzrendészeti pátenssel egyidőben kiadott „falusi gyulladáskori rendtartás". Rozsnyó város tűzi rendje szerint a tűz hírül adható lármával, lövéssel vagy dobszóval. A toronyban szolgáló tűzőrök az észlelt tűzről éjjel a tűz irányába kitett lámpással, nappal zászlóval adnak hírt, ehhez társul a harang félreverése. Ekkor a „várta házban", a készültségben levő hajdú a töltve tartandó puskát kilőve utasítja a hajdúkat a szerencsétlenség helyére történő indulásra. Nyugvás idején az éjjeli kiáltók a kijelölt helyeken kikiáltják az órát, illetve lármaütéssel hirdetik az észlelt tüzet. A tűzoltásban résztvevők közötti információáramlás, információcsere legfőbb eszköze ebben az időszakban is az élőszó volt, amely kiegészült akusztikus és vizuális jelek közreadására szolgáló eszközökkel (zászló, lámpa, síp, kolomp, kürt, stb.). Az ipari forradalom magyarországi kibontakozása, a szervezett tűzoltóság (kezdetben önkéntes szervezetek) megjelenése lényeges változásokat indított el a tűzjelzés, a kommunikáció területén. A korszerűsítés a motorizációval, az elektronikai eszközök megjelenésével, a tűzoltók szervezeteinek, szolgálatának, tevékenységi rendjének egységesítésével függ össze. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a tűzjelzés és kommunikáció hagyományos rendje nem merül feledésbe, annak sok elemét még a XX. század második felében is sok helyen alkalmazták hazánkban. Összegezve, a vizsgált időszakban a tűzjelzés és a kommunikáció fokozatosan fejlődött, és az időszak végén az alábbiak jellemzik: - Az első és legfontosabb, hogy a kitörő tűz időbeli észlelésének szervezett rendszere kialakult. A rendszert működtető személyek: • Az éjjel, nappal szolgáló tűzőrök, akik:
