Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

századig visszamenően találunk feljegyzéseket és utasításokat a tűz jelzésére vonatkozóan. A középkori Magyarország városaiban, falvaiban is felismerték a korai, a gyors tűzjelzés fontosságát. Az 1500-as évektől a települések nagy részét bakterek (őrök) vigyázták (5. ábra.), akik éjszakánként óránkénti kiáltással figyelmeztették az embereket az idő múlására sőt, hogy a vízre és a tűzre legyenek kellő tekintettel. Az éjszakai figyelemfelhívásra egy példa: A bakter a szokásos járőrözési útvonalán haladva fennhangon hozta tudomására a lakosoknak, hogy „Éjfélt ütött már az óra, Térjetek már nyugovóra, Tűzre, vízre vigyázzatok, Le ne égjen a házatok." A Felvidéken, de az ország más városainak, falvainak tornyaiban őrségeket állítottak fel (6. ábra), akiknek a feladata nemcsak a közeledő ellenség felfedezése volt, hanem leginkább a „tűzveszedelmeket vigyázták". A tüzet észlelő őr a lakosságot valamilyen módon fellármázta, ha volt szócső (7/a. ábra), akkor abba kiáltva, vagy mozsárágyút (7/a. ábra) elsütve adta hírül a „vörös kakas" megjelenését. Ugyanakkor a harangot félre verte, közben éjjel lámpával (7/a. ábra), nappal a kitűzött piros zászlóval jelezte a tűz irányát. Pozsonyban 1446-tól kellett a kitört tűz irányát nappal piros zászlóval, éjjel piros lámpával jelezni a tűzőrnek. A régi Sopronnak

8 is érdekessége volt a Tűztorony (7. ábra). A toronyban 6. ábra: A soproni tűztorony 8

A Soproni tűzoltóság rövid története 1866-1948. (Soproni Tűzoltó Parancsnokság 1991. 4-6. oldal.