Tűzoltó Múzeum évkönyve 7. 2006 (Budapest, 2006)

Dr. Hadnagy Imre József: A TŰZJELZÉS FEJLŐDÉSE A XX. SZÁZAD KÖZEPÉIG

7. ábra: A tűzhír továbbításának eszközei a) mozsár-ágyú, lámpa, b) kürt, és kéthangú jelzősípok c) harang őrök szolgáltak, akik védték a város polgárait a tűztől, bajtól, ellenségtől, őrizték nyugalmát, hívogatták, köszöntötték a jószándékkal érkezőket. A toronyőrök egyben toronyzenészek is voltak, vagy úgy is lehet fogalmazni, hogy elsősorban zenészek voltak, akiknek tűzfigyelési feladata is volt. (A XVIII. századtól kezdve a toronyőri szolgálatot elválasztják a toronyzenészi állástól.) 1394-től kürttel, trombitával jeleztek a város lakosságának. Szolgáltak állandó, és szerződtetett őrök is, fizetségül éves bért és egy öltözet ruhát kaptak. Az 1546ban módosított szabályzat szerint kis haranggal (7/c. ábra) és zászlóval is kellett jelezniük a tüzet. Egy 1549-ben kötött szerződés előírja, hogy a toronyzenészek feladata: - „2. Nappal és éjjel szorgalmasan őrködjenek. Az éjszaki őrség idején óránként jelezzék trombitájukkal az időt. Nézzenek végig több alkalommal a belvárosban és a külvároson, nem támadt-e valahol tűz? ... - 7. Akár a belső, akár a külső városban támadt tűz, doboláson kívül nappal piros zászlóval, éjjel pedig égő lámpással jelezzék a tűz irányát, hogy a megfelelő helyre küldhessék a segítséget. ...