Tűzoltó Múzeum 50 éves jubileumi évkönyve 6. 2005 (Budapest, 2005)

Minárovics János: 50 éves a Tűzoltó Múzeum

A Szövetség szerette volna a gazdag gyűjteményt megvenni,de nem volt rá fedezetük. A debreceni Déri-Múzeum is átvette volna és új múzeumépületük földszintjén Déri Frigyes ki is állította volna a csodás fecskendőket, de Köhler arra való hivatkozással, hogy gyűjteményét a létesülő tűzoltó múzeumnak szánja, elutasította Déri ajánlatát. A fővárosi hivatásos tűzoltóság kérésére 1925. április 27-én a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökségi ülésén a szövetség tulajdonát képező muzeális értékű és oktatási tárgyakat - a tulajdonjog fenntartásával - a fővárosi tűzoltóságnak adta át elhelyezés és megőrzés végett. Ugyanide kerültek gróf Széchenyi Ödön hagyatékából Bálint fia által adományozott ereklyék, díszoklevelek, fényképek és egyenruházati tárgyak. Mindezek a 2. világháború alatt megsemmisültek. Sürgető javaslat 1936-ban Dósa Balázs, a pomázi járás tűzrendészeti felügyelője, az általa szerkesztett „Tűzoltóévkönyv"-be így ír: „Alig van ma már Magyarországon foglalkozási ág, mely a maga elért eredményeit ne gyűjtene büszkén egy helyre, egy kis magángyűjteménybe vagy múzeumba, hogy ott örökidőkre eltéve, a maga hivatásának nagyszerű eredményeit közbámulat tárgyává emelje. Éppen csak a mi tűzoltóságunk volna annyira szegény, hogy nem tudna egy ilyen múzeumot összehozni? A napokban jártam a fővárosi tűzoltóság előcsarnokában s láttam az ott elhelyezett kis múzeumot. Ismerem a fővárosi önkéntes tűzoltótestület kis gyűjteményét és semmi több. Ha jól tudom van néhány nagyobb városban valami kisebb gyűjtemény, de egy komoly, nagy gyűjtemény sehol az országban nincsen. Pedig egy ilyen nagy gyűjtemény összeállítását ma már nem szabad továbbhalasztani. A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség indítson tehát egy nagyszabású mozgalmat, amig nem késő, hogy a régi tűzoltóélet szereit, fecskendőit és egyéb emlékeit minél előbb gyűjtsük össze, mert a magyar tűzoltóságnak szüksége van arra, hogy múzeuma legyen. Tudatában vagyunk annak, hogy egy ilyen múzeum felállítását mi akadályozta eddig: a pénz és pénz. Az öregebb tűzoltók előtt nincs és nem is volt olyan érték egy régi kocsi fecskendő, amivel maguk is dolgoztak, mint mi előttünk, akik egy fadugattyús vagy bőrdugattyús szerről mosolyogva és hitetlenkedve hallunk. Egy régi kézioltószer vagy bomba nekünk érdekesség, mi megnézztük, míg az idősebbek csak mosolyognak rajta, vagy szidták, mert dolgoztak vele. De itt van egy sereg kegyeleti tárgy is és egy sereg fénykép, halotti jelentés, nekünk ma már mind történeti momentum. Ezeknek nem szabad még oly tiszteletreméltó, de mégis csak egy egyesület egyéni hiúságát legyezgető raktárban heverni. Ezeknek épületet, díszes kiállító szobákat kell a Magyar Tűzoltószövetségben felállítani, meg kell menteni a gazdasági udvarokban rothadó régi öreg tűzoltójószágokat, meg kell menteni a régi tűzoltóságok kéziratos levelezését. Vajon, ki