Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

HELLÉN TŰZISTENEK Ahogy a fénynek rokona a tűz, úgy a tűz istenei is a fény isteneihez sorolhatók. A görög tüzisteneknek két nagy csoportját különböztetik meg: a földfelettieket és a földalattiakat. A földi tűz képviselője Hesztia, akit főleg a jónoknál Kis-Azsiában és Attikában tiszteltek. A görög "hestia" szó tűzhelyet jelent, tehát azt a helyet a házban, ahol a tüzet fenntartották. Mivel kezdetben az ember nem egykönnyen jutott tűzhöz, gondosan felügyelt reá és hódolt is neki. A hellén törzseknél a legősibb vallás az elhunytak és a házitűz tiszteletében nyilvánult meg. A házitűznek, a tűzhelyen rejlő isteni erőnek és istenáldásnak Hesztia volt a megszemélyesítője, őt tisztelték az áldozatok védasszonyaként is. Ezért volt az, hogy minden áldozás előtt hozzá fordult az áldozó és minden áldozatból ő kapta az első részt. Hesiodos, a görög ion epikus költészet nagy alakja szerint: Kronosnak és Rheának elsőszülött leánya. Zeusznak nénje, akinek Poszeidon és Apolló is megkérte a kezét, ám ő elutasította kérőit és örök szüzességet fogadott. Ezért tüntette ki Zeusz azzal, hogy minden tűzhelyen őt tiszteljék mint védő istenasszonyt, sőt még az istenek palotájában is különös kegyelet illesse. Hesztia tisztelete összefüggött mindazzal ami a tűzhely körül történt. A tűzhely fényénél és melegénél gyülekező családot ő áldotta meg békességgel, egyetértéssel és összetartással. Mivel a házitüzhelyhez menekülök és a családi szentélybe fogadottak a vendégjog áldását élvezték, azaz még az idegen is, ha egyszer a családi tűzhelynél melegedett, jogot nyert a család oltalmára, ezért Hesztia istenasszonya volt a segélykérőknek is. S mivel a tűznek tisztító ereje is van, Hesztia egyszersmind a család fennállásának és jólétének is jelképe és az államokban az emberek jogainak a védelmezője. Akkor ha valamelyik családtag elköltözött azért, hogy új családot alapítson, vitt magával a szülei tűzhelyén lobogó tűzből. Ez a szokás a család folytonosságát is szimbolizálta. A tűzhely istenasszonyának védőszerepe az idők folyamán kiterjedt a községek népes családjainak közös tűzhelyére, sőt az államra is, s az állam, mint a községek vezetője, egy közös tűzhelyet állított fel. Ezen örökké lobognia kellett a lángnak, e körül gyűltek össze az állampolgárok nagyobb vállalkozások előtt, illetve sikeres vállalkozások után hálaadás végett. A szent tűz ápolását hajadon leányokra bízták. Erről az örökös tűzzel lángoló oltárról vitték magukkal a kivándorló gyarmatosok azt a zsarátnokot, amivel új hazájukban -az újonnan emelt oltáron- tüzet gerjesztettek és ami azután a hazafias összetartozásnak és az önzetlen hazaszeretetnek lett a jelképe. Hesztiának külön templomai nemigen voltak, hiszen minden görög városban meg volt a prytaneum, amelyben hozzá fohászkodtak. (A prytaneum úgyszólván az államháztartás jelképes helye, akit benne fogadtak, azt az állam vendégének tekintették, a küldöttségeket, díszpolgárokat is ott vendégelték meg). Templomai köralakúak voltak. Az istenasszony áldozati állatai a sertések, a fiatal egy éves üszők,