Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

a növények közül a termés zsengéivel kedveskedtek neki, italáldozatul pedig vizet, bort és olajat áldoztak a tiszteletére. így áldoztak neki mindenütt ahol hellének laktak, de különösen népszerű volt Knosszoszban Kréta szigetén és Neucratisban, ahol az istenasszony születésnapját külön is megünnepelték. Később -amikor a naiv mítoszok veszítettek hatásukból- Hesztia lesz a központi tűz jelképe, melyet Pithagorasz hívei a világegyetem központjának tartottak. Az ismert Hesztia ábrázolások száma kevés. Az argoszi Glaukon készítette el a szobrát Olympia számára. Volt egy igen híres szobra Paroszban is. Ülő vagy álló helyzetben ábrázolták,mindig mozdulatlanságot sugalló pózban. Más eredetet és más jellegzetességeket tulajdonítottak a görögök a földalatti tűznek, amit Héphaisztosz -Zeusz népes isteni tanácsadótestületének egyik tagja- az istenek kovácsa, személyesített meg. Hésziodosz Theogoniájában Héra Héphaisztoszt -a tűzistent- nemi közösülés nélkül szülte meg. A hitrege szerint Héphaisztosz eredetileg a villám tüzét jelképezte. Erre utal az a monda, mely szerint a rút Héphaisztoszt anyja, Héra, a földre vetette. A lemnoszi monda szerint viszont Héphaisztosz anyja Héra pártját fogta egy vitában, ezért atyja Zeusz megragadta és lábainál fogva ledobta az Olümposzról. Egy egész napon át esett lefelé és naplementekor zuhant a Lemnoszba. A tengeri istennők addig ápolták míg magához nem tért. Más hagyomány szerint bénán született és Héra szegyeivé ezt az Ollümpuszról az Okeánoszba vetette. Erynonie és Thetis védelmükbe fogadták. A 9 év alatt -amíg náluk élt- számos műremeket kovácsolt egy rejtett, boltozatos barlangban. Idővel ez a nézet diadalmaskodott és Héphaisztosz a földalatti -a tűzhányók mélyében működő tüz- megszemélyesítője lett. S miután az ércek a föld gyomrából kerültek elő, a tüzisten feladata és tevékenysége az ércek olvasztásában nyilvánult meg. így lett a görögök nézete szerint az istenek szorgalmas és művészi kovácsa, kinek a műhelye a tűzhányók méhében van. Az Ilias szerint lakhelye az Etna, hol segédeivel az egyszemű küklopszokkal a mennykövet gyártja Zeusz számára. Azt a csodálatos pajzsot is ő -akit Homérosz az Iliászban a "nagyszerű Sánta" névvel illetettkészítette, amivel Pallas - Athene Achillest megajándékozta. Lemnosz szigetén évente egy nap minden tüzet kioltottak és kilenc napon át nem gyújtottak tüzet, hanem megvárták a Delosból jövő hajót, ami az új tüzet hozta. Ezt az új tüzet osztották szét a ház és a műhely tulajdonosok között, mint az új élet kezdetének jelét. Ebben az a gondolat jut kifejezésre, hogy a földi tűz az égitől származik és hogy az emberi életben történő alkalmazása következtében tisztátalanná válik, miértis vezeklésscl, engeszteléssel és az eredeti forráshoz való visszatérésével kell ismét helyreállítani a tisztaságát. A füstölgő hegyekben dolgozó "nagyhírű Bicegő"-nek és segédeinek tulajdonították a görögök a földrengéseket is. Az ógörög hagyományokban Prométheusz -a titánok nemzetségének legkiválóbb tagja- köré páratlan mondakör szövődik. O olyan személyiség, akinek a sorsa tragikus, szivet tépő, mély bukással teli s mégis magas szárnyalású. A legmélyebb