Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

értelmű és legtermékenyebb mitosz -amelyhez vallási és népi monda valamint költői érzület egyformán hozzá járult- az a Prométheusz mondakörben jön elő. E szerint Zeusz Epimétheuszra és Prométheuszra bízta az élőlények felruházását. Epimétheusz a rendelkezésére állt képességeket és tulajdonságokat kiosztotta az állatok között (gyorsaságot, erőt, szárnyakat stb) az emberről viszont megfeledkezett. A védtelenül maradt emberen azután Prométheusz segített azzal, hogy ellopta Héphaisztosztól a tüzet és a kovácsmesterség titkát, Athénétől pedig a bölcsességet és a mesterségek ismeretét. Ezek birtokában az ember képessé vált a fennmaradásra, az istenségekről azonban megfeledkezett. Prométheusz megalkotja az embert. Márvány szarkofág reliefje a Louvreban (Párizs). Sőt Prométheusz tanácsára még arra is vetemedett, hogy Zeuszt megcsalja az áldozatban. E feletti haragjában Zeusz elvette az embertől a tüzet, Prométheusz azonban egy odvas faágban ismét visszalopta azt a földre. Egy monda szerint a forróégöv alatt termő Ferula nevű ernyős virágzatú kóró szárában rejtette el a tüzet.Ez a növény 3-4 méter magas, bütykös, igen könnyű és sokbelű szárral bír. Ezért a vakmerő tettéért harmincezer évig kellett bűnhődnie. Zeusz parancsára Héphaisztosz előbb Szkítiában, majd a Kaukázusban egy sziklához láncolta.