Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

munkálkodik, a rabló és harcias törzsek pedig a Rossz szolgái. Az elemek imádását Zarathusztra a mágikussággal összeolvasztva vallása alapvonásává tette olyannyira, hogy később a kersztényeket is azért üldözték, mert megtagadták a nap, a tüz és a víz imádását. Mindent tisztának, jónak és jótékonynak tartottak, amit Ahura-Mazdá alkotott és eltekintettek az elemek félelmetes oldalától, pusztító erejétől. A tüz és a víz a Zend - iratok szerint nem ölnek meg senkit és nem pusztítanak el semmit Ahura-Mazdá alkotásai közül, hanem csak az ehhez az istenhez tartozó részeket vonzák magukhoz. Ez mindenekelőtt a tüz tiszteletében nyilvánult meg, ami a Napkultusszal együtt az idegenek szemében a perzsa vallás leglényegesebb vonásának tünt. Milyen istennek áldoznak a perzsák, teszi fel a kérdést Strabon (görög földrajzi iró, i.e. 60- i.u.20) és így válaszol: 11 először mindig a tűzhöz imádkoznak, amelyet az áldozati helyen tartanak fenn". Az Akhaimenida uralkodók önmagukat a szárnyas Napisten alakjában ábrázolt Ahura-Mazdá -a tudós atya- pártfogoltjának tekintették, akinek tiszteletére birodalmukban tüztemplomokat emeltek. A tüz -mondták a párszik (párszik Indiába menekült perzsák, akik a szászánida birodalomnak az arabok által történt leverése után Zarathusztra régi tanítását megőrizték) a legtisztább, legfényesebb elem, a természetben a legistenibb, a fényt megtermékenyítő, sokkal fennköltebb mint a levegő, a víz és a föld. A tüz az élet szikrája az emberben, a fény hordozója, amely valamennyi természeti erőn uralkodik. A Zendavesztában a tűz Ormuzd -azaz Ahura-Mazdá- fia, a szent halhatatlanok leggyorsabbika. A tüz szolgálata egyenlő az élet, a fiatalság és a fény szolgálatával. Imádságodat, hogy meghallgassák -mondja Ormuzd- a tűzhöz, a nagy királyhoz kell imádkoznod. Azok a dicsőítő énekek, amelyket az irániak a tűzhöz énekelnek semmiben sem maradtak el az indusok Agni-t dicsőítő himnuszaitól. A Zendavesztában a tűz jelzői: "vörösfényű, az árja vidékek csillogása". Egy későbbi monda szerint Zarathusztra az égtől kapta az imádandó tüzet, ami anélkül égett, hogy táplálták volna és sértetlen maradt a kéz melyen égett. Ormuzd ugyanis isteni glóriából hozta azt létre. Megkülönböztettek őstüzet és elemi tüzet, ezek ismét mások és mások voltak tisztaságuk szerint. Az őstüz a dolgok kezdete óta kihat minden teremtményre, mindenki tőle kapja a létét, minden jó forrása, gyermeket, tudományt, nyelvet ad, a hőies tettek alapja, vagyis segítségével tartja Ormuzd életben és mozgásban az egész mindenséget. A tűz a szellem megnyilvánulása, isteni erő, az állandóan tovább alkotó, a mindenre kiható, megelevenítő istenség legtisztább szimbóluma. A törvényt adó, isten dicsőségére és állandó emlékezetére alapította a tűzi szolgálatot és a tűztiszteletet, valamint szent tűzhelyeket -a tüztisztelet templomait- rendelte felállítani. Ezzel a tűztisztelettel Zarathusztrának az volt a célja, hogy az istenségeket meghatározott helyen és meghatározott időben tiszteljék.