Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Tűzoltárok i.e. 6-5 századból Naqs-e Kosziamban (Irán). A régi párszik nagy előszeretettel mélyedtek el a tűz tulajdonságainak szemléletében. Azt két hatalom viszályának tekintették s a tűzben a győzelmes, mindent elpusztító erőt csodálták. Benne látták Ormuzd leghatalmasabb fegyverét. Világító és hőt adó energiájához kapcsolódik a szépség, a legjobban megközelíthette az istenség lényegét. Köztudott, hogy egyes fafajták jó illatot és jó tápot adnak a tűznek. Egy sumér himnusz szerint -aminek ékírásos szövege két agyaghengeren maradt fönn az i.e. 22. századból, miért is a világ eddig ismert ilyen vonatkozású legrégibb írott emléke-és amit Komoróczy Géza fordításából ismerünk -már akkoriban a tüzáldozatnál az áldozó: "...Boróka ágat vet a tűzbe, a hegyvidék tiszta növényét, Cédrus gyantát füstölögtet az istenek illatos füstölőjét..."