Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Minárovics János TÜZISTENEK, ÉGŐ ÁLDOZATOK A népek vallásos gondolkozásában a meleget adó tüz, ami villám alakjában az égből jön le a földre, a nap mint a melegség látható és érzékelhető megnyilvánulása, a pusztító erejével minden útjába kerülőt megsemmisítő tűz, a földrengés közepette a föld gyomrából előtörő lángok, az örökké égő naftaforrások, azaz az égi és a földi tűz, külön-külön istenségként nyert megfogalmazást és egyes népeknél különleges kultusz tárgyává vált. A misztikus Agni az Ó-ind védákban az ég és a víz fia, aki villám alakjában jött először a földre, barlangban rejtőzött mígnem Matarisvan az istenektől visszahozta a földre. Agni a fában szunnyad és onnan a fa dörzsölése révén jön elő. A villámként az égből a földre szálló tűz mintegy az istenek követeként érkezik az emberekhez, ugyanakkor az oltáron fellángoló tűz az indiaiak elképzelése szerint egyben az emberek követe, kéréseiknek közvetítője az istenekhez. A Zend-Avesztában -a párszik szent könyvében- a tűz Ahura-Mazdának, a jó istennek a fiaként szerepel. "Hogy imád meg legyen hallgatva -mondja az isten- a tűzhöz, a nagy királyhoz kell fordulnod".A tűz az isteni erő legtisztább megjelenési formája. Az őstűz a dolgok kezdete óta kihat minden teremtményre, mindenki tőle kapja létét, minden jó forrása. Időszámításunk kezdetén ezrek és ezrek zarándokoltak Bakuba a szent tűz imádására. Hiába romboltatta le Herakleiosz keletrómai császár a bakui templomokat, mert újra felépítették azokat és a tűzimádás újra felvirágzott. A tűztemplom ma is áll... Embereket is áldoztak tűzáldozatként az isteneknek, még a csecsemőket sem kímélték. A Karthágóiak Molochnak áldozták fel elsőszülött gyermekeiket. I.e. 146ig -a város pusztulásáig- gyakorolták véres szokásukat háború, éhínség, szárazság, pestis idején. Az őszsidóság szerint az egészen égő áldozat tűzzé és füstté vallva mindenestül az istenhez száll. Jéhu izraeli király érdeme, hogy hazájában felszámolta a Baál kultuszt. A görögöknél a földfeletti és a földalatti tüzistenek tisztelete egyaránt dívott. Hestia oltárán örökké lobogniok kellett a lángoknak, a tüzet hajadon leányok ápolták. Héphaisztosz, az istenek kovácsa személyesítette meg a tűzhányók mélyében működő tüzet. Prométheusz -a titánok nemzetségének legkiválóbbja- vakmerően visszalopta Zeusztól a tüzet a földre s mitikus hőssé vált. Az etruszkok tulajdonították a világ népei közül a villámnak a legnagyobb jelentőséget, egész fulgurációs tudományt alakítottak ki. Tanácsadó, figyelmeztető, családi, tekintélyi villámokat különböztettek meg s a lecsapó villám irányából stb a