Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Beszámoló az aquincumi víziorgona működőképes víziorgonaként történő rekonstrukciójáról

2. ábra Szonntagh véleményének alátámasztására korróziós kísérleteket végzett

12

, mert feltételezte, hogy a vízzel részben ellepett pnigeus víz alatti része korrózió következtében erősen meggyengült, és eltört. Előbbiek alapján feltételezi, hogy az edényszájnak vélt töredék lényegében a pnigeus része. Kaba elfogadta Szonntagh véleményét, "a két fényképen szereplő tárgy azonos voltát" u

. Itt abba is hagyhatnám az idézet " folytatását, de lássuk mit ír a továbbiakban Kaba? "Felmerül a kérdés, hogy miután Nagy Lajos könyvében minden megtalált darabot pontosan leír, részletes méreteket ad, nagy részüket fotóban is ismerteti, miért csak az egyiket, az ún. edényszájat publikálta, és miért nem tett említést a Minárovics szerint másiknak vélt kiállítási darabról? Az a tény, hogy sem az ásató Nagy Lajos, sem az első rekonstrukciós tervek elkészítésében jelentős munkát végző Kalmár János nem gondoltak az ún. edényszáj ma megoldottnak tűnő pnigeus szerepére, a körülményekből következik. Ismerjük az ásatás rendkívüli nehézségeit, amelynek következtében érthető, hogy sem szabályos, a helyszínen egyidejűleg vezetett napló készítésére, sem pedig a mai értelemben vett sztratográfiai megfigyelésre nem volt mód. így történhetett, hogy az ásatás centrumától fél méterre talált töredéket egy bronzedény szájának vélte "

11

. Mivel Kaba Melinda könyvében több vonatkozásban is megszólíttattam és mivel azt tartom, hogy itt ellentmondás keletkezett mert két ellentétes, egymástól különböző állítás ténye forog fenn és nyilvánvaló, hogy mindkettő nem lehet igaz. Ezért felsorakoztatom érveimet. (Megjegyzem, hogy 2002. januárjában részletes tanulmányt