Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

Valószínűnek tartják egyes kutatók, hogy a hatalmas húnnép tűztisztelete hatással volt a közeli húnrokon népekre, így az onogur-magyarokra is. Az úgynevezett "kamennája baba" szobrok -amik a honfoglalás előtti magyarságnál elterjedtek voltak- akár férfit, akár nőt ábrázolnak egy közös sajátsággal bírnak; köldökük táján egy csészét tartank a kezükben. A miértre egyesek azt a választ adták, hogy mivel e szobrok eredeti helyükön keletfelé fordulnak, a nap és tüzimádás legrégibb vallási szertartására utalnak. Nem kétséges, hogy a sírszobrok kezében lévő edény a tüzimádó parszok haván (káva) nevü edénye. A havan-nak nagy jelentőséget tulajdonít az Aveszta. Az utolsó Ítéletnél a megváltó inni ad majd a szent bor áldozatból mindenkinek, aki testileg meghalt ugyan, de aki az áldozati kehely szent italát szomjúhozó lélekkel várja. Az igazak örök életet, a bűnösök azonban örök kárhozatot vesznek magukhoz a szent kehelyből., Nem lehetetlen, hogy a hunok, vagy a perzsák közvetítésével a perzsa vallás teret hódított a Kaukázus vidékén megszállt magyarság között, fejti ki e kérdésben véleményét dr Bendefy László:"Kunmagyaria, a kaukázusi magyarság története" című 1941-ben megjelent könyvében. Az avaroknál a Tüz az egyik fontos elem, aminek áldozatot mutattak be. A Vita Sancti Pancratii (a 8-9. század fordulóján keletkezett mü) így ír róluk: "Mi avar népesség vagyunk... a tűznek, a víznek és kardjainknak mutatunk be áldozatot". Szerződés kötésükkor a tűznek fontos szerep jutott. Amikor vezérük a kagán az egész avar nép nevében tett esküt, többek között ilyen szavakat mondott: "... csapjon beléjük a tüzisten, aki az égben van" Menandrosz írását hasonlóan értelmezi Horváth János (17691835) "A régi magyaroknak vallásbéli s erkölcsi állapotjárói" c. munkájában, amikor ezt írja: " Az avar fejedelem ily átkot mondott:.

..s a tüzisten aki az Égben vagyon, szakadjon reájok..." Az esemény az 579-80-as bizánci-avar békeszerződés alkalmával -amiről Menander protektor ad hírt- így esett meg: Az avar kagán Baján, Sirmium és Singidum között a Száván hidat éppittetett. A bizalmatlan bizánci városparancsnokkal Széthosszal közölte, hogy nem szándékozik a bizánciakat megtámadni. Azután Menander így folytatta: "O (Baján) azonnal kivonta kardját és avar szokás szerint megesküdött: átkot mondott saját magára és az egész avar népre, ha a rómaiak ellen mesterkedve tervezné a Száva-híd építését. Kardtól vesszen el akkor maga és az avarok egész törzse, a magasságos ég és az égben lakozó isten küldjön le tüzet reájuk..." A tűz tiszteletével közös gyökerű a vasverő, a tűzzel dolgozó, azt megfékező, szolgálatába kényszerítő kovács-hős (félisten, kultúrhérosz) kultusza a legtöbb altáji és nem altáji népnél. Az orhoni türkök eredetmondája szerint őseik az Altaj hegyei között az avarok elődeinek voltak a kovácsai. Az istenek kovácsáról regélhettek az avar korban is. A finnugor népek ősvallásában a tüztisztelet szerepére utal az is, hogy szokás volt náluk eskütétel alkalmával tüzet gyújtani, mintegy a tüzet híva tanúnak. Ok a tüzet az embert segítő, barátságos elemnek tekintették és női princípiumnak