Tűzoltó Múzeum évkönyve 5. 2004 (Budapest, 2004)

Minárovics János: Tűzistenek, égő áldozatok

ato-hime, Szuinin császár leánya volt. A korai századokban a főpapnő császári hercegnő volt. Valamennyi japán azt reméli, hogy életében egyszer ellátogathat Iszébe. Japánban a buddhizmus időszámításunk hatodik századában terjed el, vagyis olyan időszakban, amikor Indiában teljesen összekeveredett a dravida Siva-vallás elemeivel, Si va a pusztító és újjáteremtő isten egyben a tüz istene is és ezért helyet kap a buddhista Pantheonban. A japánokhoz az ezoterikus buddhizmussal -valószínűleg Kinán keresztül érkeztek el azok a félelmes külsejű istenalakok, akiket Go-dai-mjóó-nak, aza az öt Nagy Ordító Istenségnek (vagy más nevükön Bölcsesség-királyoknak) neveznek és akiknek Fudó (Akala tüzisten egyik alakja) a vezére. XVII. századi Fudó ábrázolás. Tekercskép a Hopp Ferenc Kelet ázsiai Múzeumban. Őket Dainicsi-nak (a legfőbb istennek, minden lény megtestesülésének) nyugati oldalára állítják úgy, hogy középre főnökük Fudó kerüljön. Fudo rabszolgának született azért, hogy másokon segíthessen. A parasztok esőcsinálónak tekintik, a szamurájok bátorságért fohászkodnak hozzá. O a mozdíthatalan, innen ered a neve is, sziklán ábrázolják, a hátterében vakító vörös lángokkal, mellette két gyermek az erőt és az erényt szimbolizálja. Kardja elpusztítja, kötele lebéklyózza a gonoszt. Akala tüzistent ábrázoló festményt alkotott Gencso Aszukadera, aki a 794-1158 közötti úgynevezett Hain-korszak nagy festője. Ezt a régi mestert, aki Dzsócsó szobrász mellett a kor leghíresebb képzőművésze volt, már a róla szóló írásos feljegyzések alapján is oly nagyra értékelték, hogy müveinek másolatait is japán nemzeti ereklyeként őrzik. Nem csoda tehát, hogy amikor 1973-ban a Horakudzsi templomban a szentély alapításának 800. évfordulójának megünneplésére készültek és egy raktárban ráakadtak a festő azon képére, mely Akala tüzistent két ifjú társaságában