Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról

Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról MINÁROVICS JÁNOS A Tűzoltó Múzeum 1984-ben megjelent első évkönyvében közöltük Szilágyi János: Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalomban című tanulmányát. Ebben a szerző jelentőségéhez mérten foglalkozott az egykori aquincumi tűzoltószékház pincéjében megtalált orgona hangszertöredékekkel is. Megemlíti, hogy az aquincumi hangszer víziorgona fejlettségi fokot jelent. (Minárovics J.)

1 Ez a megállapítás ilyen formában a nevem feltüntetésével azért került bele a tanulmányba, mert Szilágyi Jánost meggyőzték azok az érvek, amiket szóban felsorakoztattam az aquincumi orgona víziorgona fejlettségi foka mellett. A római idők történetének kiváló ismerője az 1960-ban megjelent A tűzrendészet fejlődése az őskortól a modern időkig című munkájában ugyanerről a hangszerről még azt állapította meg, hogy arról lényeges tudni, hogy az már víziorgonánál fejlettebb légfújtatós típusú volt

2

. A könyv második kiadásában (1986) az idevonatkozó megfogalmazás a következő: Az aquincumi hangszerről lényeges tudni azt, hogy az még az ún. víziorgona lehetett. A neve (Hydra-kígyó) arra mutathat, hogy hosszú csövön át folyhatott le a víz az orgánumba.

3 Az aquincumi orgonának szép számú szakirodalma van.

4 Ezek közül alapvető munkának számít az, amit a tűzvészben elpusztult orgona bronz maradványainak és némi szenesedéit fa alkatrészeknek feltárója, az ásatást vezető Nagy Lajos írt. A szakírók véleménye abban a kérdésben, hogy az aquincumi orgona fúvószerkezete vízi vagy légfújtatós volt-e megoszlik.

5 Szükségesnek vélem ezért, hogy érveimet, amik a víziorgona működési elv mellett szólnak, írásban is felsorakoztassam. Megemlítem még, hogy 1976-ban, levélben javasoltam az Aquincumi Múzeum tudományos kutatójának, hogy célszerűnek tartanám, ha újra értékelnék az orgona fújtatójára vonatkozó korábbi álláspontot.

6 Mivel bennünket, tűzoltókat az aquincumi orgona tűzoltó vonatkozásai érdekelnek elsősorban, azokkal behatóbban foglalkozom. Az ajándék I. sz. 228-ban, 1760 évvel ezelőtt (a tanulmány 1988-ban íródott), került az orgona az aquincumi tűzoltók birtokába. Ezt abból tudjuk, hogy amikor Nagy Lajos az Aquincumi Múzeum igazgatója 1931-ben egy mentő ásatás során rábukkant az antik világ mindeddig egyetlen ismert orgonájának maradványaira, legelőször a földben vízszintesen fekvő, az orgona előoldalára, azaz eredetileg a szélládára felerősített ajándékozási bronz táblácskát (167x95x1 mm) találta meg. E szerint: Gaius lulius Viatorinus, a colonia rangra emelkedett Aquincum város tanácsának tagja, egykori aedilis (rendőrparancsnok-féle), jelenleg a tűzoltóság parancsnoka