Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról

rény faanyagába vert vasszögekkel a vékony bronzlemez bevonat miatt a bronz csöcsonk nem kerülhetett érintkezésbe.) Azt is írja, hogy: a bevonásra szolgáló bronzlemezek töredékesen voltak feltalálhatók, így a szélszekrény belső méreteit nem is ezen maradványok után lehetett megállapítani. A hosszát és a szélességét a szélszekrény tetejét alkotó bronzlap adja meg, magasságát pedig a jobboldali külső borítólemez töredéke, mely úgy maradt, hogy a felső és alsó részének maradványi közötti távolság 13.4 cm-t tesz ki.

54 Az Angster-féle orgonarekonstrukciónál ezért 13.4x27x8 cm méretű szélládát készítettek. Ez a 2.8 literes szélláda az általunk készített légszivattyú esetében kicsinek bizonyult. Ezért még egy kb. 10 literes szélládát iktattunk be a Heron által meghatározott helyre, azaz a légsűrítőüst nyakára és annak felső részéből vezettük a levegőt az orgona eredeti szélládájába. Az így kb. 13 liternyire növelt szélládákat a légszivattyúk 8-8 lökettel feltöltötték levegővel. A víztartóba 15 liter vizet töltöttünk. Minden löketnél jól látható volt a víz emelkedése az üvegedényben. Ez a levegő mennyiség lehetővé tette, hogy a légszivattyúk percenkénti 30 nyomásával egyszerre 2 billentyű lenyomásával is megfelelő hangerőt érjünk el. Azt is megállapítottuk, hogy a vízszint további emelésével, illetve nagyobb víztartó edény és nagyobb szélharang alkalmazása esetén a hangerő még tovább fokozható lenne. Kísérleteink során gondoltunk arra is, hogy a pnigeus, a szélharang a valóságban jóval nagyobb lehetett s a kiásott rész csak a teteje a szélharangnak ami például tölcsérszerű hengeres részben folytatódhatott. Sajnos fényképéről (11. ábra) nem lehet megállapítani, hogy a peremén vannak-e forrasztási nyomok. A sirna egyenes vonalú peremhez ugyanis véleményem szerint forrasztással erősíthették volna a hengeres részt. Traitler Gábor orgonaművész lektori véleményében rámutatott arra, hogy ahogyan a nagy vizesedénynek is csak a szájrészét találták meg Aquincumban, ugyanúgy a szélharangnak is csak a fedelét találták meg és, hogy a leírások mind tölcsérről, egy kibővülő edényről tudósítanak. Rámutatott arra is, hogy a szélharangnak nem csak az a szerepe, hogy a feleslegesen termelt levegőt kibocsássa, hanem, hogy egyenletesebb szélnyomást biztosítson, amihez nagyobb befogadó képességű szélharangra van szükség. Kísérleteink is alátámasztják azt, hogy a szélharang kicsi, hiszen azért iktattunk közbe a sípok alatti szélszekrény és a szélharang közé még egy nagyobb pótszélládát. Erre viszont nincs szükség akkor, ha megnöveljük a szélharang méretét. A 6. ábránkon látható Heron-féle víziorgonánál, ahol csak 8 síp van ábrázolva elegendő 1 henger és 1 félgömb alakú pnigeus, kevés viszont a mi orgonánk esetében, ahol 52 síppal kell számolni. A 12. ábránkon közölt elvi megoldásnál a szélharang lefelé kiszélesedő formájú. Hasonlónak feltételezve orgonánk szélharangját, de természetesen megtartva az eredeti 145 mm átmérőjű félgömbalakú alkatrészt annak felsőrészeként és figyelemmel a bronz edényszáj 240 mm-es átmérőjére, olyan szélharangot terveztünk, ami henger formájú, és aminek köbtartalma kb. 10 litert tesz ki.