Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról

A nagyobb szélharang valószínűségét támasztja alá az utrechti zsoltároskönyv orgonát ábrázoló rajza is. A IX. században készült rajz minden bizonnyal egy olyan két részből összetett víziorgonát ábrázol, aminél 4 légsűrítőhenger van s azok mindegyikét egy-egy ember működteti. A két-két henger bedolgozik egy-egy víztartó edénybe helyezett szélharangba, amiknek felső része a víztartó edényekből kilátszik. A hengerekbe a dugattyúk alulról vannak behelyezve, s az orgonán egyszerre két orgonista játszik. Ez a rajz amellett, hogy bizonyítja azt, hogy a víziorgonát a IX. században - amikor az orgona az egyik legkedveltebb hangszer volt és sokféle változatát ismerték - még használták, számunkra azért becses, mert a szélharang szerkezeti megoldására némi támpontot nyújt (20. ábra). 20. ábra. Orgona rajza az utrechti Egyetemi Könyvtárban őrzött IX. századi zsoltáros könyvből: Mindezeket a tapasztalatokat leszűrve készítettük el a Tűzoltó Múzeum második fújtatóját. Ennél az üveg víztartó edény helyett egy kb. 30 literes, a bronz edényszáj méretéhez igazodó, vízleeresztő csappal ellátott réz edényt készítettünk és a fújtatót egy 105 mm hengerátmérőjű tűzoltófecskendő hengereiből alakítottuk ki, amik egy löketre 1.8-1.8 liter levegőt nyomnak. A hajtókar ugyanolyan elrendezésű mint a tűzoltófecskendőé, miért is amikor az egyik henger szív, a másik nyom és fordítva {21. ábra). Ezt a fújtatót is összekapcsoltuk az Aquincumi Múzeum Angster-féle orgonájával 1990. januárjában. Az eredmény megfelelt a várakozásunknak, az orgona sípjai akár mind a 4 regiszter egyidejű nyitva tartása mellett is kellő hangerővel szólaltak meg a dugattyúk nyugodt, egyenletes működtetése mellett. Erőteljesebb (gyorsabb) működtetésük esetén a benyomott többletlevegő buborékok