Tűzoltó Múzeum évkönyve 4. 2003 (Budapest, 2003)

II. rész Tanulmányok - Minárovics János: Gondolatok az aquincumi tűzoltóság orgonájáról

6. ábra. Heron víziorgonájának szerkezeti rajza Schmidt után. (Először közölte Nagy Lajos: Az aquincumi orgona. Budapest 1933. 57. o. 57. ábra.) Az kis bronz oltárban (oltáralakú tartály) víz áll. A vízben foglal helyet egy felfordított félgömbalakú tölcsér, melynek pnigeus a neve és a folyadék áteresztésére nyílással vannak az (alsó) pereme és a (víztartó oltár) feneke között. A (légsűrítő vagy pnigeus) felső részéből két cső áll ki az oltáron túlra. Az egyik közülük az oltár külső oldala felé hajlik és a szivattyú cilinderébe (hengerébe) torkollik, amely alul nyitott és a dugattyú befogadására, simára van csiszolva. Ebbe a dugattyú gondosan illik, hogy légmentesen zárjon. A dugattyúra egy nagyon erős rudat erősítenek. Ehhez pedig egy másik rudat (emelőkart) úgy erősítenek, hogy ez egy szeg körül forog. Ez utóbbi egy függőleges erős villatartóban mozog, mint egy emelő.

21 A rajzon nem ábrázolták azt a szelepet, amely a sűrítő hengerből a légüstbe vezető csővezetéknek a légüstön lévő csatlakozásánál kell, hogy legyen, ugyanis nélküle a szerkezet működésképtelen lenne. Ezután lássuk mit ír a víziorgonáról Vitruvius? ...Fából összeállított alapra egy bronzból készült (oltáralakú) ládát (ara vagy arca) helyezünk. Az alapra (a ládától) jobbra és balra állványokat készítünk, melyek a létrához hasonlóan keresztlécekkel vannak megerősítve. Ezek fogják körül az esztergapadon gondosan megdolgozott szivattyúkat (modioli) a fel- és lemozgatható dugattyúkat (fundi). Ezek közepébe vasból való rudat erősítünk, melyek az emelőrudakkal (vectes) vannak összekötve. A dugattyúkat gyapjas bőrrel vonják be. A szivatytyúknak a fedőlapjára egy-egy körülbelül három ujjnyi átmérőjű lyukat fúrunk, a