Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

séről van szó) gondoskodott a király a vár vízellátásáról. A nürnbergi mester munkáját, amelynek eredményeként a víz Budán feljutott a hegyre, 1416-ra már befejezte, mivel követelése kielégítésére — rég esedékes tartozását rendezve — ez évben Zsigmond — angliai tartózkodása alatt — utalta ki az ezer rajnai forintot.

28 Buda így lett a legkorábbi vízvezetékkel rendelkező hegyi városa Magyarországnak. Készítőjéről, Hartmann Stainpeck „rohrschmidt"-ről annyit tudunk, hogy neve 1370-től 1429-ig szerepel a nürnbergi mesterek céhkönyvében. A budai vízmű építésekor már javakorabeli (20 éves lehetett, amikor felvették a céhbe, s kb. 65 éves, amikor Budán dolgozott) szakmai tapasztalatokban jártas volt és olyan műhellyel, valamint segéderővel rendelkezett, amik alkalmassá tették ilyen nagyszabású munka elvégzésére. Mit tudunk budai művéről? Számunkra azt a legfontosabbat, hogy a vízmű, amit készített, szivattyús volt! Zolnay L. szerint a taposómalmos meghajtású szivattyú, aminek meghajtását lovakkal végeztették, a mai Ybl Miklós tér helyén állott, s az 1800-as évek elején elbontott Duna-parti körbástyában, a Vízi-toronyban működött. Kútháza a Duna-parti Vízibástya volt. Aknája a keleti várkert máig álló oldalbástyájában vezetett. A vízmű tisztított Duna-vizet szivattyúzott (nyomott) fel a palotába. Ez a dunai szivattyú az, melyet — 1525-ben a fagy kártevése után — Csatornás Orbán mester javított meg. A királyi számadáskönyv szerint a kincstartó neki ólomra, vasra, deszkára s az ácsok munkájára negyvenhat forintot utalt ki, a palota fagy által megrongált malomszerkezetének, illetve vízvezetékének (molendinum sen aquaeductus) megjavításáért. Orbán mester 1525-ben II. Lajos király budai vízmestere volt és ragadványnevében, a „Csatornás"ban, magán viselte foglalkozása jegyét. Egyébként a vízvezeték egyik elágazásának bronzcsapos ólomcső elemei a palota ásatása során kerültek felszínre.

29 Hartmann mester minden bizonnyal jól ismerte Nürnberg városa azon vízvezetékét, ami a „Szép kút"-ba vezette be a vizet a város környéki hegyekben lévő forrásokból csöveken keresztül. Azt 1362-ben kezték el építeni.

30 Zolnay mutat rá arra is, hogy Konrád Kyezer 1045-ből származó „Bellifortis" című művében már kétdugattyús szivattyúkat ábrázol. Ezeket a rajzokat a XVI. századi weimari „Ingenieurkunst und Wunderbuch" publikálta először. A forgómozgást le-fel mozgássá ügyesen alakították át. A második rajzon himbás hajtást ábrázoltak. E konstrukcióból arra következtethetünk, hogy ez a szerkezet folyóvízbe helyezve működött. A15. képen látható elvi raj zunk a szivattyú működésének mikéntj ét vázolja. Ha ezt a szerkezetet képzeletben nyomórúddal, valamint gólyanyakú sugárcsővel látjuk el és medencébe helyezzük, már itt előttünk áll egy ősi tűzoltófecskendő képe. Zolnay véleménye szerint hasonló megoldású szivattyúkkal nyomták fel a hegyi várakba a folyók vizét. Ugyancsak ő hivatkozik a müncheni könyvtár két kéziratára is, amelyek az 1430-as évek előtti időkből tartalmaznak vázlatokat és amelyekből forgattyús tengelyre, tehát a körmozgásnak az egyenes ide-oda mozgásra történő átalakítására lehet következtetni.

31 Figyelmeztet arra is, hogy prof. Strommer hasonlóságot vél