Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

is egy 1418-ból keletkezett megállapodásból, hogy Zsigmond király szolgálatába fogadta az augsburgi Henrik kútmestert evi 180 aranyforint fizetéssel, s mivel a szerződésben városnév nem szerepel, arra gondolhatunk, hogy ez a megállapodás a király tervezett építkezéseivel függhetett össze . Egyébként Zsigmond szolgálatában állt a francia eredetű Peter mester is, aki varégítő és vízvezető — arcnitector, sive aquaeductor — volt. Magáról a vízműről nincsenek adataink, szerkezete hasonló lehetett a budavari vízműéhez. (A pozsonyi vár számára is Kempelen Farkas szerkesztett egyébként egy „vízmerítő gépet" az 1760—70-es években, nyilván azért, mert a Zsigmond által építtetett időközben tönkrement). Egy vitathatatlan, a pozsonyi vízmű már csaknem 100 éves volt akkor, amikor Hofer János elkészítette fecskendőjét s így az ötletet adhatott a később élt mesternek. 8.5. A középkori Esztergom vízműve Jelen tanulmány szempontjából azok a vízművek érdekesek, amelyeknél szivattyú segítségével mélyebb helyről emelték fel a vizet a kívánt magasságra. Ezek közé tartozik a Középkori Esztergom vízműve is. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy erről a vízműről több ismertetés is ránk maradt, s azokból viszonylag jól rekonstruálhatjuk működését. Tekintsük át ide vonatkozó adatainkat! A XV. század végén mesterek és művészek egész légiója dolgozott az esztergomi építkezéseken, aminek a vár nagy technikatörténeti érdekességét, híres régi vízvezetékét is köszönhetjük. Esztergom 1543. évi ostromát es elestét a XV. század történetírói közül Dselálzáde Musztafa írta le talán a legrészletesebben. O a vízműről a következőket írja: ,, .. . Mivel a várban rendkívüli magassága miatt nincsen víz, az ügyes mérnökök minden művészetüket felhasználva egy csodálatos művet találtak ki és létesítettek, mely elveszi az ember eszét. Az alsóvárosban, egy bizonyos helyen, víztartó medencét csináltak, melybe a Dunából bizonyos mennyiségű víz folyik. A medence fölé kereket építettek, továbbá szűk csövet csináltak rézből, s ezt a csövet az épületbe rejtve vezették föl a felső várba. A kerék mesterségesen forogván, a vizet ama csövön a felső várba hajtja, a fent lévő víztartóba ..." Azt, hogy a hódító törökök mennyire megbecsülték az esztergomi vár vízszivattyúját több adat is tanúsítja. Pecsevi Ibrahim török történetíró például így ír rola: „a magas hegy szélénél, amelyen a vár áll, a Dunától 40—50 főnyi távolságra egy forrás van. Ennek vizét mestere igen ügyes módon fogta fel es csatornába vezette. Innen egy nagy bronzkerék (erről a bronzkerékről csak ő tesz említést) szűk csöveken át hajtj a fel a vizet a várba, ahol is oly gazdag a csorgókút, hogy éjjel-nappal vizet ád."

49 Az, hogy „éjjel-nappal vizet ád esetleg azt is j elenti, nogy nem lovak, hanem maga a Duna, vagy mint később látni fogjuk Cselebinel, a forrás vize által hajtott szivattyú folytonosan pótolta a vízfogyasztást, illetve a csörgőn át elfolyt vizet. A vízművet a törökök külföldi követeknek is mutogatták. Amikor Rudolf császár III. Murád szultánhoz küldte Fridrich Krekwitz udvari kamarást Konstantinápolyba, az orator kíséretével átutazott Magyarországon és a török által megszállt Esztergomban is járt. Ott a szandzsák bég fogadta őket. Apródja, Vratislav Vencel szerint, 1591. október 8-án „a fogadás után