Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

Pozsony város részére Hofer János tűzoltófecskendőt készítetett.

13

Tudomása szerint ez volt az első tűzoltófecskendő Magyarországon. Amint láttuk azonban a legrégibb hazai írásos adat 36 évvel korábbi, és 1490-ből való. Mégis rendkívül becses számunkra a pozsonyi adat azért, mert itt szerepel először a készítő neve. Mit is jegyeztek be a város számadáskönyvébe? „Statchamerer hat gebn Hansen hofer, für ain feuer sprützen 1 Thlr, 2 sch.", vagyis a városkamarás 1 Tallér 2 schillinget adott Hofer Jánosnak egy tűzoltófecskendőért.

14 Stephan V. Rakowsky „Das Feuerlöschwesen Pressburg's" című művében ehhez hozzáteszi, hogy az árából következtetve ez — alkatát tekintve — egy kézi vízipuska (handspritze) lehetett.

15 Az árából levont következtetés azonban szerintünk nem ilyen egyértelmű. Nehéz ugyanis a korabeli adatokból arra következtetni, hogy mit is jelent az 1 Tallér 2 schillinges érték. A tallér formájú nagy ezüstpénzek II. Ulászló uralkodása idején 1499-ben jelentek meg, de ismeretesek tallér nagyságú aranyveretek is 1500-ból. A tallér, ha ezüstből verték, 28 gramm súlyú volt. Nevét Joachimstal cseh várostól kapta, ahol I. Ferdinánd uralkodása alatt kezdték verni.

16 A schilling a középkorban elterjedt ezüstérme volt. Egy font (0,56 kg) ezüstből 20 solidust, azaz schillinget vertek, ez 240 dénár (pfenning) értékkel volt azonos. A tallér vásárlási értékének nagyságát tűzoltóeszközök vonatkozásában talán egy ugyancsak pozsonyi adat érzékelteti jól, ugyanis az 1527-dik évben készíttetett a város egy vízszállító kocsit (lajtot), s ezért 1 tallér 4 schillinget fizettek. Az erre vonatkozó bejegyzés a már említett számadáskönyvbe a következő: „Umb die wasserlaid geben, so auf den wagen am platzliegen, so zum feuer gestellt werden 1 Thl. 4 Sch." A két adat összehasonlításából következtetve lehetséges, hogy nem kézi vízipuskát, hanem egy hordozható, esetleg szántalpakra szerelt nagyobb fecskendőt szereztek be 1526-ban. Jelentős összeget áldozott tehát Pozsony városa — a mohácsi vész évében — tűzvédelme fejlesztésére. Ez az előzmények ismeretében törvényszerű volt, ugyanis 11 évvel korábban éppen II. Ulászló és a megkoronázott II. Lajos király ottlétekor borult lángba Pozsony városa. Errőla tűzről II. Ulászló rendelkezéséből és Istvánfry Miklós Históriájából tudunk meg többet. Bécsújhelyen 1515. augusztus l-jén keltezett irat

17 szerint: II. Ulászló király Wajda Pál királyi vicekincstárnoknak és Polyák Pál pozsonyi harmincadosnak előadja, hogy látván a közelmúltban pozsonyi időzése alatt, hogy a pozsonyi káptalan kanonokjai és egyéb papjai, továbbá a város polgárai a náluk dühöngött tűzvész által javaikban és házaikban mennyi kárt szenvedtek, meghagyj a a fent nevezetteknek, hogy a pozsonyi harmincad jövedelméből a város újrafelépítésére és restaurálására 5000 forintot fizessenek ki. Istvánffy ezt írja a tűzről: A gurki kardinális távozásával (aki ekkor szintén részt vett a királyok itteni tanácskozásán) súlyos és szörnyű tűzvész tört ki véletlenül Pozsonyban, és többek között leéget II. Ulászló király szállása, sok holmival, amelyeket az egyre fokozódó tűzből kiragadni nem