Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - MINÁROVICS JÁNOS: A VÍZEMELŐ GÉPEKTŐL A TŰZOL-TÓFECSKENDŐKIG. Adatok a tűzoltófecskendő kialakításának technikatörténeti vonatkozásaihoz

Mindez jól érzékelteti a víz életet adó fontos szerepét, pedig még nem is szóltunk a mezőgazdasági öntözésről és a vízről, mint a mindmáig legfontosabb tűzoltó anyagról sem. Jellemző tulajdonságai (csak igen csekély mértékben nyomható össze, alig rugalmas, rossz hővezető, elég súlyos, felhevítve már 100 °C-nál gőzzé válik, 0 °C-ra lehűtve jéggé fagy, könnyen szállítható, az égő tárgyra jutva ahhoz a levegő hozzájutását gátolja, azt lehűti, bőségesen rendelkezésre áll, illetve nagyobb nehézség nélkül előzetes gondoskodással biztosítható) teszik alkalmassá a tűzoltásra. Természetesen a kezdeti időben csupán vödrözéssel, vödörláncok útján jutatták el az emberek a vizet a tűzre. S most értünk el ahhoz a ponthoz, ami tulajdonképpen jelen tanulmány témáját képezi. Azt vázolom ugyanis fel, hogy hogyan alakult Magyarország viszonylatában a tűzoltófecskendő kezdeti elterjedése, kitekintve a más országokban e téren végbement fejlődésre és azokra a technikatörténeti előzményekre, amelyek a tűzoltófecskendő feltalálóinak, illetve tökéletesítőinek munkásságát elősegítették. 2. Nyugat-európai adatok vízipuskákról Amint azt már korábban kifejtette Szilágyi János „h tűzrendészet fejlődése az őskortól a modern időkig" című 1960-ban a BM TOP által kiadott könyvében, a kézifecskendő, azaz a „vízipuska" újra feltalálása, az ókorinál kezdetlegesebb formában, a XIV-XV. évszázadok fordulója körül NyugatEurópában következett be. Valószínűleg egymáshoz közeli időpontokban és egymástól függetlenül több helyen is rájöttek az egyszerű sárgaréz fecskendő készítésének a nyitjára. A legkorábbi vízipuskára vonatkozó írásos feljegyzés szerint 1439-ben Frankfurt városa 11 darab vízipuskát szerzett be Nürnbergben.

1 Nyilvánvaló, hogy ott már ezt megelőzően készítettek helyi használatra vízipuskákat, amiknek a híre a mintegy 200 kilométerre fekvő másik városba viszonylag hamar, néhány év alatt eljuthatott. Tíz évvel későbbi az a legrégibb nürnbergi rendelkezés, amelyben vízipuska először szerepelt. A pergamenre írott 1449. évi „Fewerpüchel", vagyis tűzikönyv szerint minden malomtulajdonosnak két fém vízipuskát kellett készenlétben tartania.

2 Ez az adat is azt bizonyítja, hogy már korábban is készítettek a városban vízipuskát. Bernbe jóval később ért el a hírük, hiszen Bern városa csak 1521ben rendelt 12 darabot a fémből készültekből.

3 Ebből az adatból arra is következtethetünk, hogy akkoriban már nem csak fémből, hanem fából is gyártottak vízipuskákat. Lehetséges azonban az is, hogy a nürnbergi gyártók nagyon vigyáztak a gyártási titokra, és igyekeztek megőrizni a vízipuskagyártás monopóliumát, s ezért terjedt lassan a vízipuska ismerete a környező országokban. Itt emlékeztetünk arra, hogy egyes kutatók szerint valószínűleg Nürnbergben találták fel a zsebórát 1500 táján, s a nürnbergi óra-