Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

vonás. Azonkívül az kerül a legkevesebbe, és az sem baj, ha a feladatát nem tudja ellátni, a kudarcokért fájjon más feje, a mi lelkiismeretünk nyugodt, mert a rendeletet végrehajtottuk. Talán a cikkíró — és sajnos nagyon sokan mások is — így, vagy hasonló módon gondolkodhattak. Ebben az időszakban tűzoltó-szakmai körökben a tűzoltóság feladatát a tűz elfojtásában, az élet- és vagyonmentésben, csekély károkozás mellett, minél nagyobb érték megmentésében határozták meg. Ezeknek a feladatoknak az ellátásához jól szervezett, kiválóan felkészült és jó felszerelésekkel ellátott tűzoltóságra lett volna szükség. Már ekkor is a tűzoltás mellett a földrengés, árvíz, házomlás, robbanás stb. esetén történő segítségnyújtás is a tűzoltók feladata volt. A különböző típusú és formájú tűzoltóságok mindegyike foglalkozott a tűzesetek megelőzésével úgy, hogy a hatóságok és polgárok figyelmét felhívták a veszélyekre, szabályok alkotására. Ezenkívül a tűzoltók a szabályok megtartásának ellenőrzésében is részt vettek. A tűzoltók saját maguk gondoskodtak a tűzoltó-felszerelések, -eszközök beszerzéséről, azok karbantartásáról, a kisebb javítások elvégzéséről. A tűzesetek utáni fontos feladat volt a hatóságokkal együtt a tűz keletkezési okának megállapítása, az újabb hasonló okból keletkezhető tűzesetek megakadályozása. Mindegyik fajta tűzoltóságnak a tűzoltás során a vezérlet (szervezés és vezetés), a védelem, az oltás, bontás, mentés, fecskendőszerelés, vízellátás, rendfenntartás és a vagyonőrzés feladatát is végre kellett hajtania. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása érdekében vezérlőket, mászókat, szivattyúsokat, csővezetőket, rendfenntartókat stb. képeztek ki. Az egyesületek szakaszokból, a szakaszok pedig rajokból tevődtek össze.

152 A tűzoltóknak egyéni felszerelésekre is szükségük volt, ilyenek voltak például a sisak (bőr, filc, fém), sapka, szivattyús és rendfenntartó öv, mászóöv teljesen felszerelve (zárkapocs, mászócsákány, szivacstáska, csőkötél, tömlőtartó kötél, mentőszeg), nyakvédő bőr, mentőkötél, tiszti balta, tűzrendészeti felügyelői pallos, kéthangú jelzősíp, kéthangú brémai csontsíp, kürt és ruházat stb. Természetesen a csapatfelszerelések is nélkülözhetetlenek voltak, mint például a különböző gépi fecskendők, vízszállító lajtok, mászó-, mentő-, védő- és bontóeszközök stb. és a vonóerőt biztosító lovak, amíg az önjáró járművek nem jelentek meg.

153 Beosztották a tűzoltókat őrségi szolgálatra, gyakorlatokra, előadásokra és tűz vagy egyéb veszedelmek alkalmával teljesítendő szolgálatra.

134 örséget a tűzhöz történő gyors kivonulás biztosítása érdekében szerveztek. Ennek főleg a mezei munkák végzésének időszakában és éjszaka volt nagy jelentősége. Azonban, ha a város lakói búcsúk, vásárok, képviselőválasztások, katonaság átvonulása stb. alkalmával a lakóterületükön kívül tartózkodtak vagy éppen tömegesen együtt voltak, úgy nappal is fontos volt őrség szervezése. A gyakorlatokat a tűzoltószerek és -felszerelések kezelésének, a mentési és oltási feladatoknak az elsajátítására, a rendszeres és pontos összműködés begyakorlására tartották. Ezeket a gyakorlatokat hétköznapokon este, vasár- és ünnepnapokon templomi időn kívül tartották, hogy