Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

azokon minél többen jelen lehessenek. Az előadások rendezésére pedig téli hónapokban, esős időben, olyankor került sor, amikor gyakorlatok tartására az időjárás nem volt alkalmas. Az előadások megtartása szakcikkek és szakkönyvek egyes részeinek felolvasásából állt, ezért ezeket többnyire felolvasásoknak nevezték. Ezeken a különböző tűzoltószerek kezelésével, gondozásával foglalkozó szolgálati és gyakorlati szabályokat tartalmazó szakírások, tűzrendészeti szabályrendeletek stb. felolvasására került sor. A budapesti önkéntes tűzoltók 1890-ben a pécsi tűzoltókat is értesítették, hogy 11 napos országos tűzoltói szaktanfolyamot indítanak, amire lehet jelentkezni. Sajnos a pécsi tűzoltók közül erre a tanfolyamra nem küldtek senkit, pedig a tanterv nagyon érdekesnek tűnik: Az elméleti részben: 1. szervezés, szabályzat, 2. tűzrendészet, 3. egyenruha és személyes felszerelés, 4. tűzoltószerek, 5. vízszerzés, 6. tűzjelzés, 7. tűzoltás és védelem (taktika), 8. elsősegély baleseteknél címek szerepeltek. A gyakorlati részben pedig 1. rendgyakorlatok, 2. szerek gyakorlati ismertetése, 3. szivattyúszerelés, 4. mászó- és mentőgyakorlatok, 5. jelképes tűztámadás és -védelem volt betervezve. A foglalkozásokat délelőttre és délutánra tervezték, és a 11 napi tanulás után 2 napos vizsga következett. A vizsgaeredmények alapján a hallgatók tiszti vagy altiszti minősítést jelentő képesítő bizonyítványt kaptak. Aki nem tudott eredményes vizsgát tenni, az csak látogatási igazolványt kapott. A tűzoltók országos szakmai képzésére, tanfolyamok szervezésére nagy szükség volt, mert a tűzesetek száma és kárértéke egyre magasabbra emelkedett. Országosan a tűzesetek 66%-ánál a keletkezési ok ismeretlen maradt. Magyarországon az 1881 — 1885 közötti időszak átlagát véve, a tűzesetek száma évenként 7936 volt és 4059 helység szenvedett tűzkárt. Gyújtogatás 1616 esetben (20,36%), gondatlanság, hanyagság 896 esetben (11,29%), villámcsapás 172 esetben (2,17%) fordult elő, míg 5252 esetben (66,18%) a tűzesetek keletkezésének oka ismeretlen maradt.

155 Amennyiben az 1886-1890 közötti időszak átlagának országos adatait nézzük, akkor azt látjuk, hogy a gyújtogatásból keletkezett tűzesetek 2054 (18,74%) száma növekedett, azonban a részarányuk csökkent. A gondatlanság és hanyagság miatt keletkezett tűzesetek 1381 (12,60%), a száma és részaránya is növekedett az előző öt év átlagához viszonyítva. A villámcsapásnál a részarány csak minimálisan emelkedett, de az esetek száma 262 (2,39%) jelentősen nőtt. Ugyanez mondható az ismeretlen ok miatt keletkezett tűzesetekről is, amelyeknek a száma 7266 (66,27%) jelentősen megnőtt. Ebben az időszakban az ország 4944 helységében összesen 10 963 tűz keletkezett.

156 Az előbb vizsgált időszakban (1881 —1885) Magyarország tűzvédelmét 3854 szekér- és 2861 kézifecskendővel felszerelt 489 tűzoltótársulat látta el. Az esték és éjszakák biztonságára pedig 11 667 tűzőr vigyázott.

157 Baranya vármegyében is magas volt a gyújtogatásból keletkezett tűzesetek száma. Ennek ellenére a felderítések és ítéletek száma alacsony volt.