Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

az is kiderült, hogy az egyletből egyre több személy kiválását okozta az, hogy akik a napközben keletkezett tűz oltásában való részvételük miatt a szakmájukban végzendő munkában elmaradtak, tehát a munkájuk abbahagyására kényszerültek, azok e jövedelemkiesés miatt semmi kárpótlást sem kaptak. Ezért az alelnök azt javasolta, hogy az ilyen személyeket 1 forint napidíjjal kárpótolják. A továbbiakban a levélben az egylet személyek felfogadását és szerszámok beszerzését kérte, a következők szerint: I. 2 szolga az őrtanyán ár 300 forint II. 2 toronyőr ár 180 forint III. 30 darab új tűzoltónadrág és -zubbony ár 14 forint IV. 6 darab mászófelszerelés ár 9 forint V. 100 méter hosszú vízcső ár 1,5 forint (tömlő) VI. előforduló javításokra VII. 28 fő felfogadott tűzoltó napi bére fejenként 50 krajcár, naponta 4 főt számítva összesen összesen összesen összesen összesen összesen összesen 600 forint 360 forint 420 forint 54 forint 150 forint 250 forint 730 forint Összesen 2 564 forint Mindezeken túl az egylet a tanácstól azt is kérte, hogy utasítsa a rendőrséget a tűzesetek alkalmával végzendő rendcsinálásra és a tűzoltók támogatására. A további kérésük az volt, hogy a rendőrség és tűzoltóság közötti viszonyt szabályozó tűzrendőri szabálytervezetet erősítsék meg. Majd azt követelték, hogy a vízkészleteknél az önkényeskedés végre szűnjön meg. Ezért a városi mérnökség adja meg, hol található vízkészlet, és azok másodkulcsát bocsássa az egylet rendelkezésére. Továbbiakban az alelnök azt kérte, hogy az önkéntes tűzoltókat az éjszakai őrállás kötelessége alól mentsék fel, és azt javasolta, hogy ezután a létszám kiegészítésére végezzenek toborzást. Végezetül pedig a Balokány-tónál egy vízfecskendő-állomás megvalósítását kérték. Zellei Vilmos városi főmérnök 1877. augusztus 29-én írt levelében a tűzoltással kapcsolatos személyes tapasztalatait foglalta össze.

71 Ezek szerint a Kaltvasser tűzesetnél a tűzoltófecskendőt a városház melletti Bassinából (tárolóedénnyel is rendelkező közkút) táplálták vízzel, de a tömlő elpattant és a víz elfolyt. A másik Bassinából pedig valaki kihúzta a dugót és a benne lévő vízmennyiség elfolyt. Ezért a tűzoltáshoz távolról és lajtokkal kellett a vizet hordani. A Bubreg-tűznél a városháza melletti Bassinába irányították a vizet, de valamelyik tűzoltó a Szily háznál lévő csapat kinyitotta, ezért a víz elfolyt. A baj mellett az volt a szerencse, hogy akkorra már a tüzet eloltották. A lajtoknak a feltöltését úgy gyorsították meg, hogy a vízcsapra egy tömlőt csavartak, aminek a másik végét a lajtba lógatták. így egyetlen személy a vödrözés nehéz és lassú munkáját kiiktatva 2—3 perc alatt tudott megtölte-