Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

otthon voltak vagy otthonuktól távol, jó-e az oltószerellátás, milyen volt az oltási igyekezet stb. Ezekre a kérdésekre adott válaszok mind-mind jelentős információval szolgáltak egy-egy terület vagy helység tűzvédelmének értékeléséhez, a feladatok meghatározásához és a szabályozások tartalmának helyes kialakításához. 36. sz. kép A tűzesetekről és tűzoltószerekről a 3339/1870. BM számú rendeletben előírt jelentés Bild 36 Bericht über die Brandfälle und Löschmittel, was im Erlass des Innenministeriums Nr. 3339/1870 vorgeschrieben war A harmadik főkérdés az volt, hogy mi égett, és mit bontottak az oltás érdekében. Ugyanis általános szokássávált, hogy a tűz terjedésének irányába eső éghető, de még nem égő épületrészek lebontásával igyekeztek a tűz továbbterjedését megakadályozni. Ezen a fő kérdésen belül arra is választ kellett adni, hogy a tűz követelt-e emberéletet, háziállatok estek-e áldozatul és kik, milyen mértékben szenvedtek kárt? Negyedszer azt kérdezték, hogy a helység milyen tűzoltószerekkel rendelkezett, azoknak milyen volt a karbantartottsága, voltak-e éjjeliőrök, azoknak az észlelés és tűzjelzés lehetőségeit figyelembe véve milyen volt az elhelyezése. A továbbiakban arra kellett választ adni, hogy van-e a helységnek tűzoltótestülete és az milyen létszámmal, valamint milyen anya-