Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

hoz és a hatósági intézkedésekhez a szövetség szakvéleményének kikérését határozta meg. Ezen kívül a belügyminiszter felügyeleti jogának gyakorlásával kapcsolatban elrendelte,

29 hogy a belügyminiszter az ország tűzrendészeti állapotáról és fejlődéséről megbízottak kiküldésével is tájékozódhat. A megbízottakat pedig a MOTSZ választmányából vagy a tűzoltótestületek parancsnokai közül választották. Az országos szövetség feladatai közül a szervezés, szakképzés és a szakirodalom művelése emelhető ki. A MOTSZ az egész tűzrendészet feladatait tárgyuk szerinti megnevezéssel a következő hét szakosztály körében osztotta szét: 1. szervező, 2. megelőző, 3. műszaki, 4. közigazgatási, 5. irodalmi és szakoktatásügyi, 6. gazdasági és végül 7. társadalmi szakosztály részére. Ezeknek a szakosztályoknak az volt a feladata, hogy a feladatkörükbe tartozó ügyekkel szakszerűen és behatóan foglalkozzanak, irányelveket, terveket dolgozzanak ki, amelyek megvalósításának segítése a tisztviselők kötelessége volt. Ezeket az elképzeléseket képviselték a szövetség másik két szervében: az országos választmányban és az elnökségben. A MOTSZ tartotta kezében a tűzoltók balasetbiztosításának és a tűzoítótiszti minősítéseknek az ügyét is. Az előbbit a segélyező pénztár teljesítette, mely évi 20 fillér tagsági díjért baleset alkalmával napi 1—3 korona, halál esetére pedig 1000 korona segélyt adott. A szakképzettség növelése érdekében évente háromhetes tűzrendészeti szaktanfolyamot tartott a fővárosban, és 1901-től pedig közigazgatási tanfolyamokon, tanítóképző intézetekben, földműves- gazdasági és ipariskolákban tűzrendészeti ismereteket adó elméleti és gyakorlati foglalkozások megtartásáról gondoskodott. Továbbá egyévi gyakorlat után, aki felkészültségét külön vizsga letételével igazolta, annak tűzoltótiszti oklevelet adott. Ez volt akkor a legmagasabb szintű szakképzés.

30 A MOTSZ 1900-tól a nemzetközi tűzoltószövetségnek is tagja volt. 5. A vármegyei tűzoltószövetségek A magyar tűzoltószervezetek egyik jellegzetes vonása volt, hogy fejlődésük során új intézményeket létesítettek, melyek a közigazgatással való összekapcsolódás gondolatát is megvalósították. Ezek között a létrejöttük sorrendje szerinti első helyet a vármegyei tűzoltószövetségek foglalták el. Az idők során minél inkább megnövekedett a szervezett tűzoltóságok száma, annál inkább nyilvánvalóvá lett, hogy azokat egyetlen központi szerv, a MOTSZ nem tudja elég szorosan összekapcsolni és az irányításra, fejlesztésre vonatkozó feladatait sem tudja kielégítően ellátni. Ezek a kényszerítő körülmények hívták életre a haladó szervezés, kiképzés és ellenőrzés munkájához egy közelebb lévő, a hierarchiában középső helyet elfoglaló vármegyei szövetségeket. A vármegyei szövetségek működési területe fokozatosan tágult. Kezdetben csak a tűzoltóságok szervezésére szorítkozott, majd különböző formájú és tartalmú szaktanfolyamok tartásával a szakképzett-