Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

azokban csak etikai jellegű megtorlási eszközök lehettek. Tehát az önkéntes tűzoltókat szolgálati mulasztás miatt sem pénzzel, sem szabadságvesztéssel büntetni nem lehetett. Az egyesület vezetősége mérlegelési jogkörében dönthetett arról, hogy egy-egy jelentkezőnél megvannak-e a taggá válás feltételei. Az állásokat minden más befolyástól függetlenül a parancsnokság, a választmány, illetve a közgyűlés tölthette be. Az önkéntes tűzoltók is kötelezték magukat ugyanolyan tűzoltói szolgálat teljesítésére, mint amilyen a díjazott (hivatásos) tűzoltóságokra nézve volt megállapítva. Rendszerint az egyesület önmagát alapszabályszerű járulékaiból tartotta fenn. Azonban ott, ahol az szükséges volt, a költségekhez esetről esetre megállapított módon a község is köteles volt hozzájárulni. Az önkéntes tűzoltóság egy különleges fajtájaként említhető, amikor az egymáshoz közel fekvő községek együttesen alakítottak egyesületet. Az önkéntes egyesületek kifogástalan működésének biztosítékaként említhető az első fokú tűzrendészeti hatóságnak az a joga, hogy amelyik egyesület a fegyelem és szakszerű kiképzés tekintetében nem felelt meg, azt feloszlathatta. Községi (köteles) tűzoltóságokat ott alakítottak, ahol se díjazott, se önkéntes tűzoltóságot nem lehetett szervezni. A kötelezett tűzoltóságok tagjait a községi elöljáróság a község 20—40 éves férfi lakosai közül jelölte ki. Az ilyen tűzoltóságok szervezetét, feladatkörét, tagjainak kötelességét a községi, sok helyen pedig a vármegyei tűzrendészeti szabályrendelet állapította meg. Ez a körülmény azt biztosította, hogy a kötelesség megszegése szabályrendeletbe ütközött, amit az első fokú tűzrendészeti hatóságnak jogában állt megtorolni. Meg kell említeni még a gyári, uradalmi, vagy magántűzoltóságokat— mert gyáriak tevékenykedtek Pécsett is — , amelyeket nagyobb gyárak és ipartelepek alkalmaztak azzal a céllal, hogy a gyár területén keletkező tüzet csírájában elfojtsák. Ezenkívül a gyárban éjszakai őrséget teljesítettek, a veszélyes üzemeknél pedig a biztonságot szolgáló tűzrendészeti szabályok betartását is ellenőrizték. Magyarországon 1912-ben az ország 12 634 helysége közül 8831-nek volt tűzoltósága. Azonban több olyan helység is volt, ahol nemcsak egy-egy tűzoltóság működött, ezért ugyanekkor a tűzoltóságok száma összesen 8874 volt a következő megoszlásban: hivatásos 12, önkéntes tűzoltóság vezénylete alatt lévő fizetéses őrség 74, önkéntes 2150, kötelezett 6444, gyári, uradalmi és egyéb magántűzoltóság 194. A tűzoltóságok legnagyobb százaléka a magyar és német lakosságú vidékekre esett.

20 A tűzoltóságok és hatóságok közötti viszony vizsgálata során megállapíthatjuk, hogy az csak a hivatásos és kötelezett tűzoltóságokra nézve volt szabályozva. Ugyanis ezek a város, illetve a község szervezetébe illeszkedtek, és a hatóságokkal szemben alárendeltségi viszonyban voltak. Azonban a tűzoltóság vezényleténél műszaki és belső ügyeinél ezeknek a parancsnokságoknak is teljes önállósága volt, ellenben a szükségletek fedezése és a fegyelmezés teljesen hatósági jogkörbe tartozott. Az önkéntes tűzoltósá-