Minárovics János: Tűzoltó Múzeum évkönyve 3. 1986-1987 (Budapest, 1988)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - DR. SZABÓ KÁROLY: PÉCS TŰZVÉDELMÉNEK TÖRTÉNETE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON 1867-1918

irányuló közlekedési utak télen és kora tavasszal szinte járhatatlanok voltak. Ezek karbantartását, újjáépítését képező technikai bázis gyenge volt, ezért ezeket az év jelentős részében nem lehetett használni. A DGT számára létkérdéssé vált a nyugati irányú vasútösszeköttetés is, ezért 1868-ban már át is adták az új összekötő vasutat, amelyik az osztrák államvasutak ún. „déli vasútjához" Barcsnál csatlakozott. Ezzel Pécs számára a kereskedelem Nyugat felé is megnyílt. Azonban ez is elsősorban a szénszállítás szempontjából vált a legnagyobb jelentőségűvé.

11 Pécsett 1850—1880 között elsősorban azok az üzemek tudtak megerősödni, amelyek a helyi piacra dolgoztak. A helyi piacokon kialakított monopolisztikus helyzetüket jó ideig nem fenyegette sem az osztrák, sem a fővárosi gyárak versenye. Azonban a vasútvonalak megépülését követően, különösen 1882 után a Budapest—Dombóvár—Pécs vonalon a nagyipari területek termékeinek megjelenése az 1870—1880-as években öldöklő versenyt jelentett a Pécsett és környékén működő vállalatok számára. Ezért a szükség úgy hozta, hogy a fejlett és eléggé olcsó nyugati importtal szemben meginduljon a védekezés. Tehát a helyieknek nívós árut és olcsóbban kellett a piacra hozni. A pécsi tőkés vállalkozásoknak nem volt nagy tőkéjük, ezért a szükség kényszerítő hatására valamilyen technikai újítással, sőt találmánynyal különleges áruk előállítására tették magukat képessé. Ezáltal tudták kivédeni a bukást, pótolni a tőkehiányt és felvenni a versenyt a nagy tőkeerőt felmutató konkurensekkel. Egyre több olyan üzem akadt, amelyik az országos tőkés piaci versenyben is megállta a helyét. Technikai újítás adott máig terjedő lehetőséget a Zsolnay kerámiagyárnak, a Höfler-féle bőrgyárnak, a Hamerli-féle kesztyűgyárnak, a Littke Pezsgőgyárnak és az Angster orgonagyárnak.

12 Az 1860-as években Pécsett már működő üzemek a vas-, Fa-, élelmiszer-, agyag-kő-föld- (tégla-) sokszorosítóipar fejlődtek tovább. Jelentősebb előrelépés Pécs tőkés fejlődésében az 1880-as évek közepétől figyelhető meg.

13 Pécsett 1860—1880 között a közepes tőkeerejű vállalatok munkáslétszáma 20—60 között változott. A befektetett tőke nagysága és a gépesítés foka közepesnek mondható. A gyárak zöme kézművesipari műhelyekből alakult, az üzemben a manufaktúraszerű termelési szisztéma uralkodott. A gőz- és villamos erőgépmeghajtás 1880—1890 között vált uralkodóvá. Egyre szaporodott az anyagmegmunkáló és szerszámgépek aránya, ami az üzemen belül forradalmasította a munkaerő minőségét. Gyorsan növekedett a géppel dolgozó, a szakismeretet igénylő munkások száma. Pécsett 1891 — 1893-ban huszonegy üzemben, amelyek munkáslétszáma 25—100 főig terjedt, a gépek meghajtásához már gőzerőt és villamos energiát is alkalmaztak. A már működő nagyipari üzemekben, mint a Zsolnay-kerámiagyárban négy, a MÁV Vasúti Főműhelyében két stabil lokomobil működött a transzmissziók egész sorával. A fennmaradó 19 üzemben a termelésbe egy-egy gőzgépet állítottak. A Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) Pécs városába települt valamennyi nagy és középüzemet két évtizeddel megelőzte, mert