Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

I. RÉSZ TANULMÁNYOK - Minárovics János: Tűzmegelőzéssel és tűzoltással kapcsolatos babonák

A Flóriántiszteletet dr. Lindner Gusztáv visszavezeti a rómaiak nagyon elterjedt azon szokására, hogy Vulcanus tűzistent, mint a tűzveszélyek elleni védurat tisztelték. Házaik falára mindenféle igézési formulákat írtak azért, hogy azokat külön a védelme alá helyezzék.

5 A rómaiak ezen szokását jóval megelőzték a kaldeusok varázsigézési szokásai amikről egy Ninivében felfedezett könyvtár agyagtábláiról szerzett tudomást a világ. Az agyagtáblák közül mintegy 200 - amelyek a londoni Britt Múzeumba kerültek - varázstudományokkal foglalkozik. Ezek az agyagtáblák egy sokkal régebbi eredetűnek a másolatai. Assurbanipal király az i. e. 7. században készítette. Két nyelvűek : asszír (szíriai) nyelven, amit Assurbanipal idejében beszéltek és akkád nyelven - a régi chaldeusok nyelvén - íródtak. Az eredeti mű akkád nyelvű, mely nyelv Assurbanipal idejében már holt nyelv volt. Fennmaradt egy, sajnos meglehetősen nehezen olvasható varázsigézés, melyben a talizmánokról és alkalmazásukról van szó. Ezt az igézést - legalábbis tartalmából úgy látszik - új házak felavatásakor alkalmazták. Többek között a következőket tartalmazza: „Tedd házad sövénye mellé Ungal-Nirra istennek, akinek párja nincsen, a képmását. . . Tedd oda az istennek képmását aki a vitézség fényében tündöklik, kinek párja nincsen... és Narudi isten képét, a hatalmas istenek uráét, az ágy alá a padlóra. . . minden közelgő sorscsapás elhárítására tedd... istent és Latarak istent állítsd az ajtó elé. Minden baj távoltartására ijesztőnek helyezd ajtód elé. . . Az EA és Marduk őrző képmásait tedd a kapud bejárata alá; helyezd el őket jobb és bal felől." A szöveg hiányos volta miatt csak következtetni tudunk arra, hogy minden bizonnyal a tűzvész - mint a sorscsapás illetve a baj egyik fajtája - ellen így is védekeztek.

0 Göcsej vidékén, hogy a házat a leégéstől megvédjék maceszt (kovásztalan lepényszerű kenyeret) tettek a szoba gerendájára és a következő maceszsütésig otthagyták.

7 A Torontál megyei magyarok pedig nagypénteken sült cipót tartottak a padláson a következő év nagypéntekjéig, azért, hogy az a házat a tűztől megóvja.

8 Sok helyen a szentelt ostyának tulajdonítottak tíízelhárító tulajdonságot, miért is azt a ládában tartották azzal a célzattal, hogy le ne égjen a ház.

g A felvidéken viszont azt tartották, hogy aki a háza teteje alá teszi az Ágnes napkor megszentelt kenyeret annak sohasem fog leégni a háza.

10 Göcsejben egyébként megszemélyesítették a tüzet és abban hittek, hogy rendesen kell táplálni nehogy megharagudjék, mert akkor elsiet a háztól és kárt tesz. A kenderszárító kemencébe például egy marék kendert dobtak, hogy a tűz a kenderre ne siessen. A nagypénteken szentelt szénből tűzrakásnál egy darabot a tűzre tettek a pákaiak, mert szerintük akkor nem sietett ki a házból. Hetesben régente még tilolni sem mertek menni míg a tűzre kendert nem dobtak, vagyis míg a tűz szellemének nem áldoztak. Kenyérsütéskor azért jártak a tűz kedvében, hogy maguk-