Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

IV. RÉSZ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS ISMERTETÉSE - Minárovics János: A bonyhádi tűzoltó múzeum

Kőszegen az állandó jellegű kőházak építése a XIV. század vége felé kezdődött el. Ugyanott a többszörös ároktető és a magasba szökő oromfalak is a tűzvédelmet szolgálták. 4 A XIII. században világításra egyrészt kisméretű cserép mécstálak, - amikben növényi olajat égettek - másrészt faggyú, illetve viaszgyertyák szolgáltak. A tüzelés szabad tűzhelyen történt és a füst a tetőn át távozott. Az első kéményeket a XIV. században építették. Az ablakok nyáron szabadok voltak, télire bedeszkázták azokat, vagy pedig faggyúval, zsiradékkal, viasszal átitatott vászonnal, papírral borították. Üveget csak a XV. században kezdtek a lakóépületeknél alkalmazni, de az még a XVI. században is országszerte fényűzésszámba ment. Az ilyen építési viszonyok, a nyílt tüzelés és a gyújtogatok gonoszsága miatt vált a leggyakoribb emberi csapássá, a középkori városlakók rémévé , a tűzvész. Egy 130x102 cm méretű kép vonja magára ezután a figyelmet. Az 1854-ben készített nyomat - Carl Hübner alkotása (a győri tűzoltóságtól került a Tűzoltó Múzeumba) jól szemlélteti az önkéntes tűzoltóságok megalakulása előtti időszakra jellemző kezdetleges tűzoltási viszonyokat. A kép címe „Szerencsés visszatérés". Egy égő lakásból gyermeket mentő férfi a kétségbeesett anya és más kezüket tördelő lakosok mellett az oltás hiánya és a rossz törött fokú létra is szembetűnő. A következő tabló arról ad ismertetést, hogy a Dunántúl földrajzi adottságai miatt különböző hadseregek felvonulási területe és súlyos harcok színhelye volt a középkorban is. A X-XIV. századból fennmaradt adatok úgyszólván csak harci cselekmények okozta tűzvészekről tudósítanak. A városok minduntalan bekövetkező felperzselése és kifosztása miatt a lakosság nem mert értékesebb épületeket emelni. Pl. Veszprém várában 1276. márciusában Csák Péter nádor csapatai felgyújtották a várban emelkedő székesegyházat és más épületeket. A kárt 50 000 ezüst márkára becsülték. 1381. júliusában kitört tűzvész során a veszprémi Várnak szinte minden épülete leégett.

5 A mohácsi csata (1526. augusztus 29.) után, a több mint másfél évszázadon át folyt különböző harcok miatt, a dunántúli lakosok házait a tűz állandóan veszélyeztette. Bécs 1529-es sikertelen ostromától visszavonuló törökök tűzzel-vassal pusztítottak (Olaszfaluban 27 portából 12-t, Vanyolán 17-ből 8-at, Ihásziban 16-ból 12-t perzseltek fel, Mihályháza falut pedig teljesen felégették.) A török 1532-ben Eszéktől a Dráva és a Balaton között mindent felégetve tört előre Bécs felé.* A hegyesdi várat 1526. április 19-én a török feladta, a győri főkapitány az épen maradt felső várat felgyújtatta s az egész nap égett.

7 Veszprém visszafoglalására indított ostromnál 1566. június 29-én amikor a törökök észrevették a közeledő hadakat, felgyújtották a vár alatti házakat. Forgách F. szerint: ,,Az a vár, amely méltó volt a nagy