Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

IV. RÉSZ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS ISMERTETÉSE - Minárovics János: A bonyhádi tűzoltó múzeum

és gazdag püspökséghez, egyetlen nap leforgása alatt a tűzvész örvényében földig pusztult.".** A háborús gyújtogatások kiragadott példáira Jost Amman felnagyított ,,A gyújtogató" című fametszete, ami Leonhart Fronsperger 1 SÖSTS-ban készült hadikönyvének egyik ábrája, hívja fel a látogatók figyelmét. Szomorú képet tár elénk egy másik metszet fényképe is. Ezen török és tatár csapatok keresztény foglyokat hajtanak, a háttérben égő város látszik. Ilyen körülmények között nálunk a tűzvédelem nyugaton kialakított vívmányaival, (tűzi rendek, tűzoltó eszközök és szervezetek) ebben az időben nemigen találkozhatunk. A következőkben arról szól a kiállítás, hogy közrejátszott a tűz tovaterjedésében a tűzoltószerek hiánya és kezdetlegessége is. A tűz oltására eleinte fából, szalmából, később bőrből készített vedreket, kannákat, egyéb vízhordó- és vízszállító edényeket használtak. A bontószerszámokat; horgokat, kapacsokat, baltákat, kalapácsokat, fejszéket gyakran eredményesebben használták, mint az oltóeszközöket. A tetőtüzeket támasztólétrákkal igyekeztek megközelíteni. Ezekkel az eszközökkel szél esetén a tűz oltása szinte lehetetlennek bizonyult. A XVI. században kezdenek nálunk is jobban gondoskodni a tűz elleni védelemről, tűzrendőri szabályrendeletek készítéséről. Ebben jelentős szerepük volt a nyugatról betelepülteknek és az ott vándorúton járt iparosoknak. Ezt a szövegrészt Mednyánszky László (1852-1919) festőművész egyik, a „Segítség album" részére 1887-ben készített rajzával illusztráltuk. Az eredetileg mindössze 48x67 mm-es rajzon égő ház tetejének bontását és oltását végzők hősi küzdelmét örökítette meg a művész. Elérkeztünk az első üvegezett tárlóhoz. A tárlókkal kapcsolatban meg kell említeni, hogy azok nehézkesnek tűnő formája és keményfából történt kivitelezése is a kiállítás mondanivalójának hangulatát igyekszik kifejezni. A tárlók terveit Kovács Béla a Tűzoltó Múzeum volt munkatársa készítette. Az első tárlóban ismét egy metszet vonja magára figyelmünket. V. Károly német-római császár (1519-56) büntetőtörvénykönyvének a címlapja, amin a kor kegyetlen kivégzési módjai között a gyújtogatóra váró máglyát is megrajzolták. Hazánkban a gyújtogatok büntetésétől eltekintve évszázadokon át nem hoztak törvényes intézkedéseketa tűzrendészetről és a tűzbiztonságról, pedig a vörös kakas felmérhetetlen károkat okozott a városokban és a községekben egyaránt. A nagy veszélytől való félelem szigorú törvények alkotására indított. A Werbőczy-féle Hármaskönyv (1517) pl. általánosságban előírta :" Hazánkban mindenkit, ki várost, vagy falut, vagy házat felgyújtani, s tűzvészt gerjeszteni fenyegetőzik, halállal szokás büntetni." Városi törvénykönyveink szerint a gyújtogatással fenyegetőt is éppen úgy halálra ítélték, mint a gyújtogatót. Az elrettentő szigorra két példát