Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

II. RÉSZ DOKUMENTUMOK - Dr. Szabó Károly: Magyarország első tűzrendészeti törvénye és annak végrehajtási jogszabálya

nak, erőfeszítéseinek eredményeként végre 1936-ban sor kerülhetett a régen áhított tűzrendészeti törvény megalkotására.

22 1. 3. A tűzrendészed törvény megalkotása. Az olyan sokat átdolgozott, módosított, újra és újra benyújtott törvényjavaslatot 1936. január 28-án Kozma Miklós belügyminiszter terjesztette a képviselőház elé. A törvényjavaslatot miután kinyomtatták átadták a képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának, ahol néhány kisebb módosítást javasoltak. A képviselőház 1936. február 14-én és 18-án tárgyalta a tűzrendészeti törvényjavaslatot. 1.3.1. Az alsóházi vita lefolyása.

23 Hadnagy Domonkos előadó részletesen ismertette az alsóház előtt a tűzrendészeti törvényjavaslatot. Hangsúlyozta, hogy azért nem korszerű az ország tűzrendészete, mert csak kormányrendeletekkel szabályozták ezt a fontos kérdést. Továbbá, amikor légi és gáztámadás veszélye fenyeget, nélkülözhetetlen a fegyelmezett és jól kiképzett tűzrendészeti szervezet. Tehát a törvény megalkotása melletti döntő érv a háborúra való felkészülés volt. Az előadó azt is kiemelte, hogy a javaslat kerettörvény, ami biztosítja a tűzrendészet hatékonyabb fejlesztését. Ezt követően került sor a tűzrendészeti törvényjavaslat parlamenti vitájára és a képviselők hozzászólásaira. Voltak akik támogatták, de akadtak olyanok is akik támadták a törvényjavaslatot. Ezek közül néhány vélemény megismerése azért lehet érdekes számunkra, hogy képet kapjunk arról, hogy az országgyűlési képviselők hogyan vélekedtek Magyarország tűzvédelméről. Az első hozzászóló szerint a tűzrendészeti törvény csak címében szolgálja a tűzrendészet fejlődését, mert a valóságban lényeges intézményeket visszafejleszt. Továbbá a képviselő hiányosnak tartotta a törvényjavaslatot, azért mert az eddigi rendeletekből nem vett át minden helyes intézkedést. Két jelentősebb elvi kifogása volt. Az egyik, hogy a törvényjavaslat csak a városi lakosságról intézkedett és egyéb helységek tűzrendészeti viszonyainak a rendezését a belügyminiszterre bízta. A másik kifogása pedig az volt, hogy a vármegyei tűzrendészet és a belügyminiszter közé egy új szervet a kerületi tűzrendészeti felügyelőt illesztette a javaslat. A biztosítóintézeteknek a falusi tűzoltófelszerelések fejlesztése érdekében, nagyobb összegű hozzájárulását tartotta volna szükségesnek. Mindezek miatt a törvényjavaslatot nem fogadta el. A következő hozzászóló azonban már védelmébe vette a törvényjavaslatot. Kijelentette, hogy az régi mulasztást pótol és biztosítja a ma-