Tűzoltó Múzeum évkönyve 2. 1985 (Budapest, 1986)

II. RÉSZ DOKUMENTUMOK - Dr. Szabó Károly: Magyarország első tűzrendészeti törvénye és annak végrehajtási jogszabálya

gyár tűzrendészet fejlődését. Az előző felszólalóval vitatkozva kijelentette: .. . ,,Az sem áll, hogy a törvényjavaslat elhanyagolja a falvak érdekeit, mert nemcsak a városokról, hanem a községekről is gondoskodik a járási és vármegyei tűzrendészeti tisztségek életrehívásával, amivel a legkisebb faluig megszervezi a tűzrendészetet.".... A képviselő a továbbiakban arról szólt, hogy kívánatos lenne a tűzoltóság és az egész tűzbiztosítás államosítása. Szerinte a kerületi tűzrendészeti felügyelők biztosabbá és gyorsabbá teszik a tűzrendészet működését. Végül kijelentette, hogy a tűzrendészeti törvénytől nagy fejlődést vár, azért azt elfogadja. Az ezután hozzászóló képviselő újra élesen támadta a törvényjavaslatot. Szerinte:. . .„ennél jelentéktelenebb, és célját kevésbé elérő javaslatot ritkán tárgyalt a Ház és amelyet íróasztal mellett készítettek olyanok akiknek a tűzrendészeti gyakorlati kérdésekkel közelebbi kapcsolatuk nem volt. Ez a javaslat céltörvény, öncélú törvény" . . .mondta, és hozzászólását a következőkkel fejezte be: a javaslat az országra káros és katasztrofális". .. azért nem fogadta el. Az újabb hozzászóló ismét pártfogásába vette a törvényjavaslatot. Kijelentette, hogy csodálkozik az előtte felszólaló képviselő hozzáállásán, azon, hogy a tisztán tárgyi és szakjavaslatot politikai szempontból bírálta. Rámutatott arra, hogy a törvényjavaslat a tűzrendészet szakszerűbbé tételét segíti, ezért azt elfogadta. A következő képviselő a hozzászólásában a vidéki tűzoltóság és tűzrendészet szempontjából bírálta a törvényjavaslatot. Szerinte az eddigi rendelkezések is jók voltak, csak nem volt aki azokat végrehajtsa. Kifogásként vetette fel, hogy a tűzrendészeti felügyelők szakképzettségi követelménye nem lett meghatározva, valamint azt, hogy a javaslat az oltóvízről nem rendelkezett. Végül javasolta, hogy a tanítóintézetekben oktassák a tűzrendészeti ismereteket, hogy a végzett tanítók azt később a falusi lakosságnak továbbadhassák. Azonban a javaslatot a kormány iránti bizalmatlanságból nem fogadta el. Ezután még több hozzászóló következett. A felszólalók többsége a javaslatot időszerűnek tartotta és elfogadta. Majd a belügyminiszter emelkedett szólásra, aki köszönetet mondott a vita résztvevőinek és rámutatott arra, hogy a meglévő tűzrendészeti szervezet munkáját elismerés illeti, de hiányzik az egységes, összefogó irányítás. Megállapította, hogy a tűzesetek száma növekedőben van és azok nagyobb részt gondatlanságból, a fegyelem hiányából származnak. Ezért a lakosságot nevelni, iskolázni kell. A tűzrendészet központi irányításának szükségességét alátámasztó példaként említette, hogy a vármegyék és helységek tűzrendészeti költségvetései között jelentős különbségek vannak pl. Vas vármegye 17 ezer pengőt, de volt olyan vármegye is amelyik csak 195 pengőt áldozott egy év alatt a tűzrendészetre. A belügyminiszter szerint a ... „magyar tűzrendészet ideális elgondolása :