Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Szilágyi János: Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalom más városaiban

Mindenekelőtt a sypho-fogalom volna tisztázandó ebből a kérdéscsoportból. Az egyik magyar szakíró azt szögezte le, hogy a sypho nem tűzoltó fecskendő volt, hanem bőrzsák, amelyhez marhabél tömlőt varrtak, ahogyan azt a damascusi építész (Apollodoros) javasolta.

65 (Í. sz. 104. éve körül). A vízzel megtöltött bőrzsákra azután deszkalapot helyeztek, majd arra lépegetve szorították ki a vizet az ökörbélbe. Egy másik magyar szakíró

66 talán méltán hangsúlyozta ezzel kapcsolatban azt, hogy a tömlő ősének alkalmazásáról van itt szó. A gondolatot nem fejlesztették akkor tovább, és tűzoltáshoz csak i. sz. 1672-től alkalmaztak ismét tömlőt.

6

' Arra a véleményre hajlunk, hogy a syphonariusokon

68 nem szabad általánosan .fecskendőkezelőket értenünk. Különben is a szakirodalom rámutatott már arra, hogy a sypho szót különféle értelemben használták az ókorban.A legtöbben arra gondolnak, hogy dugattyús fecskendőszerű kezdetleges mechanizmusok voltak.

69 A külföldi szakirodalom azonban felhívja figyelmünket'

0 arra is, hogy időszámításunk előtt Hippocrates már említést tett a fecskendő legkezdetlegesebb formájáról; vízzel töltött, disznóhólyagból kis nyíláson át, csont- vagy fémcsövön keresztül kísérleteztek fecskendezéssel. Elméletileg komolyabb találmány fűződik Ktesibios és Hérón nevéhez. Vitruvius ókori építészeti szakkönyvében'

1 maradt fenn az általuk szerkesztett szivattyú leírása. Értékelésénél zavart és ellentmondásokat okozott az, hogy nem maradt ránk ókori ábrázolás a találmányról. Az egyiptomi Alexandriában mintegy 2100 évvel ezelőtt szerkesztett tehát Ktesibios először egy machina-t, „amely a vizet felemeli". Lényegében az első, hengerben mozgatott dugattyús szivattyút találta fel ez a görög természettudós. Egyébként bizonytalan megkülönböztetni azt, mit szerkesztett még meg Ktesibios (aki különben a víziorgonát is feltalálta), és melyekkel tökéletesítette, fejlesztette tovább az első vízemelő készüléket tanítványa, Hérón. Mindenesetre i. sz. e. 150 körül már két nyomó (dugattyús) szivattyú-hengert kapcsoltak egybe és felszerelték azokat nyomórúddal is, a leírás szerint.'- „Hérón labdája" már légkazánnak nevezhető.'

3 Általánosabb vélemény szerint'

4 Hérón már elfordítható elvczctőcsővel (a „gólyanyakkal"?) is ellátta vízemelő gépezetét, de erről sem maradt fenn egykori rajz, csak leírás. Ebből úgy látszik, hogy mozgatható és forgatható volt a Hérón-féle vízelvezető cső. Mindenesetre Ktesibios és Hérón találmánya feledésbe merült,

75 és Európában időszámításunk XVII. évszázada vege felé jöttek rá megint a vízfecskendezés ezen módjára. Vitruvius könyvének i. sz. XVI. századi kiadásában rajzot is talá-