Tűzoltó Múzeum évkönyve 1. 1984 (Budapest, 1984)

Szilágyi János: Tűzvédelem Aquincumban és a római birodalom más városaiban

lünk a Ktesibios-Hérón-féle vízemelő szerkezetről. Eszerint az rézedényből, két hengerből és az ezekben működő dugattyúkból, két-két szívó- és nyomószelepböl, a dugattyús hengereket az edénnyel egybekapcsoló csőből, emelőkarból és az emelő erőt továbbító rudakból tevődött volna össze.'•' Az azonban kérdés, vajon mit tett az egykori leíráshoz hozzá a későbbi kiadó képzelete és anakronizálása. Azt ugyanis alávetőén tekintetbe kell vennünk, hogyha elméletileg és elszigetelten fel is találták a vízfecskendőt az ókori Egyiptom fővárosában, hasznos és korra jellemző eszközzé csak akkor válhatott volna az, amennyiben általánosan és gyakorlatilag is alkalmazták volna. Az egyik szakíró pl. arra figyelmeztet,'

0 hogy az épségben ránk maradt Pompeji városban sem találtak tűzoltó fecskendőt, tehát az ókorban mégsem alkalmazták gyakorlatilag és általánosan a szóban forgó találmányt. Más szakírók viszont már a legújabb régészeti leletek ismerete előtt is elfogadták azt a feltevést, hogy Hérón tűzoltó fecskendővé fejlesztette Ktesibios találmányát, és azt alkalmazták is a római birodalom tűzoltóságai.

77 Eldöntötték ezt a vitát a legújabb régészeti leletek? A római kórból eddig 7 db szivattyút találtak.'

8 Ezek részben légkazán nélküliek, más részük már légkazános kivitelű. Jobb fenntartásban jutott ránk pl. a metzi ókori szivattyú. Két ólomhengerét fatönk belsejébe vésték bele. Azonfelül ólomlemezzel vonták be. A faburkolat belül lekorhadt, ezért a két henger most szabadon áll. A két dugattyút fából esztergályozták és szövetfélével csavarták körül tömítés végett. Az ólomhengerek alul nyitottak. Fennmaradtak az ólomból készült szelepek is. Ezeket bőrrel szigetelték. A csapólemez-szelepeken kívül golyós szelepeket is alkalmaztak (fából) a szivattyún. Ez a szivattyú kút fenekén maradt fenn, amely i. sz. 300 éve körül volt használatban. Ugyancsak római kori kút mélyén, a 300-400-as évekből eredő fazékcserepek rétege alatt találták Trierben a másik, jobb állapotban ránk maradt szivattyút. Már az első ismertetője

79 rámutatott arra, hogy olyan szerkezetet mutat, ami később ismeretlenné vált, és majd a középkor folyamán újra jelentkezett. A két dugattyúhengert (a tölgyfa testben), alsó ötödrésze kivételével, ólombádoggal bélelték, amelyet felső végénél karimába tűrtek fel. A hengerek alsó részében szerelték fel a fából készült szelepeket. Egyik előkerült. A mai csappantyús-szelepektől csak ügyetlen kivitelében különbözik. A furat kb. 2 cm