Vajk Éva szerk.: Ponyva MűvészetMalom, A Textilmúzeum kortárs művészeti katalógusa (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2008)

rek, vásári portékák vagy az épülő hajók letakarására használták. A Francesco Guardi által 1775-ben festett, a San Giorgio Maggiorét ábrázoló festményen a velencei hajóarzenál egyik épülő gályákkal felszerelt hajóját ponyvával takarták le. Ponyva fedezhető fel egy XIX. századi, az ipari forradalom idejéből származó karikatúrán, amely egy utasokat szállító gőzgépet ábrázol, tetején poggyászok és takaróponyvák. Az ekhós szekerek a középkor óta nem változtak: a cigányok és az amerikai vadnyugat pionírjai, a magyar fuvarosok és a vásározó románok teherszekerei ugyanazon szerkezet szerint épültek. A fa szekértestre hengeres fémvázat szereltek, amire ponyvaszövetet húztak. A XVII. századi vándorkomédiások szekerei kinyitható színpadokként is funkcionáltak, belső oldalait festették ki. A vándorszínészek és -mímesek ezekben tárolták a díszletként használt durva zsák- vagy lenszövetből készült festett függöny-kulisszákat. A középkorban a vallási ünnepekhez kapcsolódó felvonulásokhoz és színházi előadásokhoz tartozik az 1615-ben megrendezett brüsszeli Ommegang. Ez utóbbin, valamint a vándortruppok commedia dell'arte előadásain használtak szekérmodellt, ún, „auto"-t, amely egy kerekeken mozgó, kétemeletes színpaddíszlet volt, erre a vázra feszítették rá a megfestendő ponyvahátteret. A barokk és a rokokó korának illuzionista operaszínpada tökéletesen megfestett vedutáival mind sűrűn szőtt ponyvaszövetre készültek. Canaletto, a XVIII. század ünnepelt tájkép- és díszletfestője számos óriási méretű látványkulisszát készített. Baldassare Peruzzi, Gaspare és Carlo Vigarini, Carlo és Ferdinando Galli Bibiena díszlettervei felhasználták a mozgó színpadi elemeket, a festett vedutát és az Andrea Palladio- és Vincenzo Scamozzi-féle kulissza szobor-térrekonstrukciókat. A vásározáshoz és a szabadtéri szórakozáshoz kapcsolódik a mobil vidámpark és az utazócirkusz, akrobatáival, mímeseivel, légtornászaival, állatidomárjaival, bohócaival. A vidámpark kedvelt szerkezete a körhinta vagy ringlispíl. Az angliai Bristolban 1880-ból fennmaradt fotográfián egy eredeti lovas ringlispíl látható, amelynek forgáscentrumában egy sokszögű faváz állt ponyvaborítással, amelyre a kor mesevilágának alakjait és tájait festették. Az alkalmazott grafika és a modern szóval jelölt reklám az első színtársulatok és vándortruppok idejére, a vásári mutatványosok korára nyúlik vissza. Több, kalandos utazást tett történetíró is beszámolt arról, hogy amikor a városba vagy a faluba érkezett egy trupp, kikiáltók és kerepelők (szóbeli reklám) harsogták a repertoárokat, emellett plakát hirdette az