Vajk Éva szerk.: Ponyva MűvészetMalom, A Textilmúzeum kortárs művészeti katalógusa (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2008)

Ionjait örökítette meg fotográfiáin Erdélyi Mór az 1900-as évek elején, s Dankó Imre szociografikus részletességgel vette nagyító alá a marosvásárhelyi nagypiac sátortípusait és sátorutcáit, ahol az iparosok iparáganként alkottak utcákat szürke, fehér és mustárszínű ponyvával fedett favázas sátraikkal. Keresztes Gyula beszámol a szórakozást szolgáló panoptikumról, a vásári színházról, a bazárról és a szórakozóhelyek vidám, színesre festett falairól, valamint a nagyméretű, festett ponyva plakátokról. A vásáros bódékhoz alkalmazott anyagokkal dolgoznak a sátorszabók is, akik a szabócéhen belül szakosodtak a sátrak készítésére. A legrégebbi ideiglenes, mobilis lakóhely a sátor, amelynek különböző célú változatai - hadi-, dísz-, vezéri, katonai, vásári, színházi, cirkuszi, rendezvénysátor, szabadtéri nyitott pavilon, majális- és céllövő-, vurstlis sátor - a funkciónak megfelelő ponyvaszövetből készültek. A XVIII. századból számos mintakönyv maradt fenn, amelyek sátorszabásmintákat mutatnak be. Ilyenek a szepesbélai, pozsonyi és kassai mintakönyvek. A vízi szállításban és a tengeri hajózásban a legfontosabb elem a szelet begyűjtő és felfogó hajóvitorla. Az indiai halászok még az 1980-as években is kézzel foltozták, javították őket. A XVI. századi történetírók és ponyvakészítő mesterek feljegyzései beszámoltak arról, hogy a viharok által elnyűtt ponyvákat a szárazföldön a szekeformed real streets with wooden-framed stalls covered with white and mustard yellow canvases. Gyula Keresztes wrote about the colourful walls of bazaars, waxworks and pleasure-grounds, and the large canvas posters. Within the tailors guilds tentmakers used canvas to produce tents and stalls. Tents were the oldest temporary mobile dwelling places, but they had lots of other uses like military, festive, market, theatre, circus and show tents, open pavilions, fun fairs, and all of them were made of the adequate type of canvases. There are several pattern books from the 18th century containing delineators for cutting tents, like those of Szepesbéla, Pozsony and Kassa. The most important element of sailing was windscooping sails. Indian fishermen were mending them by hand even in the 1980s. Some 16th century historiographers and canvas makers gave account about weatherworn canvases being used to cover carts, market commodities or ships under construction. Francesco Guardi's 1775 painting of San Giorgio Maggiore shows Venetian ships in the shipyard covered with canvases. In the time of the Industrial Revolution, a 19th century caricature of a steam engine-driven train depicts luggage on top