Vajk Éva szerk.: Ponyva MűvészetMalom, A Textilmúzeum kortárs művészeti katalógusa (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2008)

ponyva szabad felületével lehetőséget kínál a legelemibb és legszélsőségesebb megnyilvánulási módokra: az írásra és a rajzra. így alakul ki egyfajta párbeszéd az elidegenedett, gépek közé zárt cyberkultúra betonfalai között élő fiatal generáción belül. S végül az irodalomban sokadik virágkorát élő ponyvairodalomról is meg kell emlékezni. A XVII. században elterjedtek a szórakoztató betyártörténetek, majd később a rémmesék és a népies költemények, valamint a gúnyversek. Ezeket vándorkereskedők, házalók árulták, vagy a vasárnapi vásárokon ponyvára leterítve lehetett megvenni. (Innen ered a „ponyva" jelző, amely eredetileg az újságok és könyvek terjesztésének módjára vonatkozott, tudniillik „ponyvaárusok".) A felvilágosodás korában ponyva névvel illették azon szépirodalmi írásokat, amelyeket olcsó, szerényebb formában adtak ki, hogy a szegényebb néprétegek számára is elérhetővé tegyék az irodalmat. Ebben az esetben a népművelő szándék tette az irodalmi alkotásokat „ponyvává". Az idők folyamán, főként a XX. században esztétikai minőségjelzővé lépett elő, amelyet olyan munka megbélyegzésére alkalmaztak, amely nem hordozott szépirodalmi értéket, silány fércműként csupán a szórakoztatásra szolgált. Orosz Diána (Szimpla Kert), but even a former tea-garden and lower level of a building can be turned into a stage or restaurant (former Kultiplex). The latter was surrounded with a coloured canvas wall, decorated by 'street-art' tags of graffiti. The free spaces of the tarp offer opportunities for elemental and extreme phenomena in the form of writing and drawing. This makes some sort of dialogue possible among the alienated younger generation closed within the concrete walls of cyber culture. Last but not least we must mention the special Hungarian use of the word 'canvas', referring to penny dreadfuls and lower type literature sold from canvases laid out on the ground at Sunday markets. That is why they were called 'canvas stories' sold by 'canvas vendors'. In the 17th century they were entertaining stories of outlaws, later replaced by gothic-style horror stories, popular poems or satires. Later it was used as a label for cheap reading for the poorer masses. This sort of educational intent made works of literature 'canvas stories'. In the 20th century it became clearly an aesthetic qualifier, stigmatizing works without literary value, meaning simply to entertain. Diána Orosz Válogatott irodalom Brown, John Rüssel (főszerk.): Képes színháztörténet. Magyar Könyvklub, Budapest, 1999. Dankó Imre: Régi vásáraink világa. KLTE Néprajzi Tanszék, Debrecen, 1992. Folklór és etnográfia, 71. http://www.kekenergia.hu/szelmalom.html Jalsovszky Katalin-Tomsics Emőke: A tegnap világa. Magyarországi városok a századfordulón írásban és képben. Officina Nova, Budapest, 1992. Keresztes Gyula: Marosvásárhelyen vásár tartatik. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1996. Paturi, Felix R.: A technika krónikája. Officina Nova, [Budapest], 1991. Porzó (Ágai Adolf): Utazás Pestről-Budapestre 1843-1907. Rajzok és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejéből. Pallas, Budapest, 1908.