Vajk Éva szerk.: Ponyva MűvészetMalom, A Textilmúzeum kortárs művészeti katalógusa (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2008)

poliamid ponyvaszövetek feltalálása az 1930-as években történt. Az '50-es évektől egyre nagyobb mennyiségben gyártották, és a felhasználásuk skálája is bővült. A csillogó, arany- és ezüstszínű szövetek 100% műanyagból készültek, préseléssel, esetenként elasztán hozzáadásával, amelytől rugalmas lett, testre simuló. A diszkókirálynők kedvelt viselete a szintén ponyvaként számon tartott lakk (mű) bőr volt (Donna Summer). A klubok, szórakozóhelyek bútorzata PVC-ponyva és színes műbőr borítást kapott. A 70-es évek különösen kedvelte a feltűnő színeket, a vörösöket, sárgákat, lilákat. A színek intenzitásának fokozódása később, a punkkultúra térnyerésével nőtt, ekkor már a sárgák neonszerű citromjai mellett egyszerre jelent meg a püspöklila és a fűzöld. Az éjszakai partivilág újabb állomásai a szintén klubokból induló technó- és rave irányzatok voltak. Követőik feltűnő színű PVCnadrágban, -szoknyában, -kabátban jártak-keltek. A legmodernebb „gépzenéhez" hozzátartozik a „gépiesített" öltözködés, amelyet nagymértékben befolyásolt a vizuális művészet és a média. Olyan kultikussá vált filmek díszletei és jelmezei épültek be a partiöltözékekbe, mint H. R. Giger Alien álmai és mechanikus gépszörnyei, a biomechanikus rémálmok. (Az ezüstszín napjainkban is virágkorát éli mint a gépek uralta kultúra színbeli leképzése.) A mesterséges fények és színek elengedhetetlenek a technó világában, így a sárga és rikító neonok a XXI. század védjegyévé váltak. A nagyvárosi vizuális interkulturalitás helyet ad egy specifikus szórakozóhely-típusnak, és az ehhez szervesen kapcsolódó szubkultúrának. Ez az európai nagyvárosok (keleti) metropolisszá növő és naponta változó épületei között bújik meg, és a legalternatívabb, fiatalok által terjesztett és életre hívott közösségi helyként üzemel. Általában lebontásra váró épületek, bérházak emeleti és földszinti udvari helyiségei szolgálnak táncteremként. Olykor egy egész épület a bérház-zeneklub (volt West Balkán), máskor egy udvart építenek be ideiglenes ponyvapavilonnal, ponyvasátorral (Szimpla Kert), de megesik, hogy a kerthelyiség és az alsó épületszárny kerül összevonásra pódiummá vagy étteremmé (volt Kultiplex). Az utóbbi esetében a kertrészt kívülről színes ponyvafallal kerítették körül, amelyet a városi „streetart" védjegyeit deklaráló graffitik díszítenek. A falfestészet és a nagyvárosi, illetve peremkerületekben „űzött" graffiti-art az átmenetileg funkcionáló „bérház-szórakozóhelyek" egyik jellemző vizuális eleme. Emellett a modern kor „üzenőfala", amin keresztül a zenei hiphop irányzatot követő fiatalok gyors reakcióit követhetjük nyomon: a média által gerjesztett állandó információ- és reklámdömpingre, a politikai nézetek megnyilvánulására... stb. A