Vajk Éva szerk.: Mesélő Harisnyák, Kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2005)
Winter Rozál: A kezdetek
tovább növelte a kézzel kötött harisnyák iránti keresletet. A német kora reneszánsz öltözete ugyanis egy bő szabású térdnadrágból és a hozzáfűzött kötött harisnyákból állt. A kötött részt gyapjú-, len- és kenderfonalakból készítették. A 1550-es évektől az 1850-es évekig tartó időszakban a selyem- vagy fésült gyapjú harisnya főúri, sőt királyi öltözék volt. Franciaországban 1559-ben II. Henrik francia király volt az első, aki selyemből kötött harisnyát viselt. VI. Edward angol király ( 1547-1553) is kapott főúri ajándékként egy pár csodálatos selyemharisnyát Spanyolországból. VIII. Henrik leánya, Erzsébet királynő (1558-1603) Spanyolországból kapott fekete kötött harisnyáját olyannyira megkedvelte, hogy nem kívánt többet szabott harisnyát hordani. XIV. Erik svéd királynak már 1566-ban 27 pár selyemharisnyája volt. Stuart Mária, a skót királynő, korabeli feljegyzések tanúsága szerint kivégzésekor ( 1587. február 8.) tengerkék, ezüstfonallal gazdagon hímzett, gyapjú térdharisnyát viselt. A francia Richelieu bíboros ( 1622-1642) idején a selyemharisnya védelmében kezdtek el két harisnyát hordani egymás felett. A másodikat kengyelharisnyának nevezték, ez hosszabb volt a csizma száránál és látható szegélyét gazdagon díszítették. A XVI. században a szegényebb rétegek harisnyája kézi kötéssel készült, még a gyermekeket is megtanították kötni. A paraszti kultúra kézzel kötött harisnyáinak tárgyi emlékei ma is gazdag forrásai a népviseleti hagyományok kutatóinak. A kézzel kötő harisnyakészítő mesterek kezdetben a ruházati kötöttárut gyártó céhekhez tartoztak, amelyekből a kézzel kötött harisnya iránti igények megnövekedésével kiváltak. Megfogalmazták saját mestermunka-követelményeiket, szervezeti formáikat. Az ezek alapján működő, túlnyomórészt harisnyát készítő kézikötő-céhekben gyakran festőmestereket is alkalmaztak. A szakmai követelmények betartását szigorúan megkövetelték tagjaiktól, ugyanakkor érdekeik védelmének ellátását a céhvezetés vállalta. A céhek mesterei kezdetben csak kézzel kötöttek, majd azután, hogy 1589of five needles was known already, and Henry IV (1399-1413) had such stockings, but cut and sewn ("mi-parti") stockings were still in vogue in the second half of 15th century. The fashion of the 1510s, however, further increased demand for hand-knit stockings. Because the attire of German Early Renaissance consisted of baggy breeches and knitted stockings tied to them. The knitted part was made of woollen, flaxen and hempen yarns. From the 1550s to the 1850s silk or combed wool stockings belonged to baronial or even royal clothing. In France, King Henry II was the first to wear stockings knitted of silk in 1559. King Edward VI of England also received a pair of beautiful silk stockings from Spain. Henry VIll's daughter, Queen Elizabeth (1558-1603) was so fond of her black knitted stockings from Spain that she did not want to wear cut and sewn ones ever again. Eric XIV of Sweden had 27 pairs of silk stockings already in 1566. According to contemporary reports, Mary Queen of Scots wore sea-blue, knee-high woollen stockings when she was executed on February 8, 1587. At the age of Cardinal Richelieu in France (1622-1642), in order to preserve silk stockings, people began to wear two stockings at the same time. The second pair was called stirrup stockings, were longer than the bootlegs, and their visible hem was richly adorned. In the 16th century poor people had handknit stockings and even kids were taught how to make them. Hand-knit stockings as material vestiges of peasant cultures are still abundant sources for the researchers of traditional folk costumes. The hand-knitting stocking masters first belonged to knitwear guilds, but as demand increased for hand-knit stockings, they chose to secede, and establish their own organizational forms and requirements for masterworks. In these hand-knitting guilds they often employed dyers. They strictly demanded that their members meet professional requirements, at the same time, leaders of the guilds defended their interests. In the beginning the masters knitted by hand but after 1589 (William Lee's 6
