Vajk Éva szerk.: Mesélő Harisnyák, Kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2005)
Winter Rozál: A kezdetek
ben William Lee feltalálta a kötőszéket, a kézi kötés mellett egyre inkább tért hódított munkájukban a kézzel működtetett kötőszék alkalmazása is. Ezek a kezdetben egyszerű mintázatú vastagabb fonalból készült harisnyák azonban még hosszú ideig nem tudták helyettesíteni a bonyolult és gazdag mintázatúvá fejlesztett kézzel kötött termékeket. Európában elsőként 1496-tól Katalóniában (Spanyolország) működtek kötőipar-testületek, de rendeletben csak 1703-ban szabályozták létezésüket. Franciaországban a compiègne-i kötők 1527ben váltak ki a szövet- és ruhakereskedők céhéből, de csak 1608-ban kaptak független jogosítványokat. Csehországban 1560 óta öt tűvel kötöttek. Egy 1612-ben készült rendelet szerint a prágai kötőcéhtagok mesterkövetelménye egy kötött takaró, egy pár lovaglóharisnya, egy pár fekete és egy pár színes gyapjúzokni, valamint egy baszk sapka elkészítése volt. A XVII. század végére egész Európában kialakultak a harisnyát gyártó központok. Az itáliai kézikötő-centrumok után ekkorra már Anglia, Franciaország, Skócia, Csehország, Dánia, Németalföld és Ausztria számos városában is működtek kötőcéhek. A harisnyákat fésült vagy kártolt gyapjúból, selyemből, pamutból, lenből, vékonyabb és vastagabb fonalakból készítették. Később, a XVIII. század végére ezekből jöttek létre a harisnyakészítő manufaktúrák. A céhek működésének engedélyezése fontos nemzetgazdasági érdek is volt. Érdekvédelmüket gyakran törvényekkel is biztosították. Angliában a kézi kötők tiltakozása miatt nem engedélyezte I. Erzsébet 1589-ben Lee szabadalmának bejegyzését, Colbert, a nagy hatalmú francia miniszter (1655-1681) pedig vámemeléssel és pénzügyi támogatással segítette az Észak- és Közép-Franciaországban működő selyem- és gyapjúharisnya-termelőket. Az angol import csökkentése volt a célja egy Bécsben, 1698-ban kiadott rendeletnek, mely szerint a céheknek kötelező volt „Hamburg harisnyát" is készíteni. Magyarországon a legrégebbi kötő-ipartestületet Budán 1715-ben jegyezték be. Egy 1725invention) hand-operated hosiery frames gained more and more ground in their work. These simply decorated stockings of thick yarns, however, could not replace the sophisticated and richly adorned hand-knit products for quite a while. In 1496, Europe's first knitters' guilds were formed in Catalonia, Spain, but their functioning was not regulated by decrees until 1703. In France, the Compiégne knit masters seceded from the clothiers' guild in 1527, but were given independent licences in 1608 only. In Bohemia five needles were already used since 1560. According to a decree of 1612, the Prague knitters' guild required of their prospective masters one knitted blanket, a pair of riding stockings, a pair of black and a pair of coloured woollen socks and a beret. By the end of the 17th century stockingmaking centres were formed all over Europe. After Italian hand-knitting centres, knitters' guilds operated in many towns of England, France, Scotland, Bohemia, Denmark, the Netherlands and Austria. Stockings were made of combed and carded wool, silk, cotton, flax, of thinner or thicker yarns. Later, by the end of the 18th century, these guilds were transformed into stocking making manufactures. Licensing guilds had a great importance for national economy. Their interests were often protected by laws. In England handknitter's protests dissuaded Queen Elizabeth I from granting Lee a licence, while influential French minister Colbert (1655-1681 ) supported silk and woollen stocking makers in the North and Middle of France with higher customs duties and subsidies. Reducing English imports was the reason of a decree issued in Vienna in 1698 forcing guilds to produce Hamburg stockings as well. In Hungary, the oldest knitters' guild was enregistered in 1715 at Buda. According to a record of 1725 the guild produced very 7
